Akkor is szeretnéd a gyereked ha az nem olyannak születik amilyennek te szeretted volna?

Vannak szülők, akik a maguk eltervezett életét szeretnék a gyerekeikben megélni. Ha nem olyan a gyerekük, képesek kudarcként megélni a helyzetet.Ez, persze érezhető is a kapcsolatukban. Viszont vannak szülők, akik az életüket átrendezik egy betegen született gyerek miatt.

Minden azon múlik, a szülő milyen beállítottságú, mint ember.

Nekem egy fiam van és akkor sem szégyellném, ha meleg vagy drogos lenne. A nemi indentitásáról nem ő tehet, ha drogos lenne, akkor meg inkább segítségre szorulna, nem arra, hogy szégyelljem. Az anyja vagyok és mellette állnék a bajban. Ki álljon mellé, ha nem az édesanyja?

Egyébként nem olyan mint amit "elképzeltem" mert hiperaktív-figyelemzavaros, de imádom őt. Lehet ezt is szépen kezelni sporttal, fejlesztéssel.

Ha egy kedves, szerethető, boldog ember lesz belőle, akkor én már örülök. Soha nem szégyenkeznék senki előtt miatta. (Most nem megyek bele, hogy mi lenne kirívó esetekben. pl gyilkosság)

Sosem képzeltem el,hogy milyen lesz a fiam,és sosem szégyellném semmi miatt!Elvégre ő az én gyermekem akire büszke vagyok,hogy olyan amilyen!Pedig olykor nagyon eleven és egy kis csibész.Jaj lesz a csajoknak ha felnő.Ha azzal állna elő,hogy más a nemi identitása,akkor sem forditanék neki hátat,hanem támogatnám amiben csak tudom!

Nem értem amúgy a kérdésed,egy gyereket sosem szégyell az ember,még akkor sem,ha ne adja isten betegnek születik.

"természetesen a gyerek heteroszexuális"

És ha nem az, akkor már nem a gyereked? Azért merőben sértő a drogosokhoz és az alkoholizálókhoz hasonlítani a homoszexuálisokat...