Hogyan lehet feldolgozni, hogy ha öngyilkos lett egy közeli szeretted?

nem tudsz mást csinálni, mint bízni benne, hogy pontosan tudta miért teszi, és elfogadni a döntését - bármilyen kegyetlenül is hangzik.

Ahogy írtad, betegsége miatt választotta ezt az utat - azért, hogy olyannak őrizzétek meg az emlékeitekben, amilyen volt (leépülés előtt) és azért, hogy ne szenvedjen a betegségtől - gondolom gyógyíthatatlan volt.

Ha sikeres ember volt - akkor ez is belejátszhatott abba, hogy nem akarta kiengedni az irányítást semmilyen értelemben a kezéből.

Az ő esetében, halálos betegen, igazolható a tette - és tiszteletben tartható a döntése.

Ez segíthet feldolgozni, és ez segíthet idővel túl lenni rajta.

Nekem még középiskolában volt öngyilkos osztálytársunk. Napokig teljesen maga alatt volt mindenki, alig ettünk, alig aludtunk. Viszont sokat beszélgettünk, az első egy-két napban órák helyett is, mert a tanárok sem tudtak velünk sokra menni, ők is inkább segítettek. Iskola után is összejártunk, beszélgettünk róla, segítettünk egymásnak feldolgozni.

Azóta eltelt több, mint 10 év, de még mindig eszembe jut időnként, és az osztálytalálkozókon is mindig megemlékeztünk az esetről.

A halált önmagában is nehéz feldolgozni..öngyilkosságot még nehezebb..

Ha beteg volt, megtette amig volt rá ereje, öntudata.

Van olyan betegség, ahol megváltás a halál..

Mert nagyon hosszú és fájdalmas az út a végig..

Hat éve járok az onkológiára...meg tudom érteni.

Igy döntött, mert ezt látta jónak..

Ne legyen lelkiismeret furdalásod..

Megbékélést kivánok !

Nekem az egyik szülőm lett öngyilkos,épp hozzám tartott haza mert megbeszéltünk hogy megyünk horgászni meg bográcsozni. Nem érkezett meg,hívtam,ki volt kapcsolva.Néhány óra múlva jöttek a rendőrök,és közölték hogy öngyilkossági szándékkal vonat elé sétált...

Hát feldolgozni nem tudom hogy hogy lehet... még mindig vannak iszonyú napjaim,6 hónapja történt az eset,hiszen az halt meg önszántából,aki 19 éven keresztül minden nap gondomat viselte,felnevelt,és bármikor fordulhattam hozzá ha baj van.

Néha olyan érzés,mintha csak elutazott volna vagy összevesztünk volna és ezért nem beszélünk.

Nem igazán érzem/fogom fel hogy meghalt,és az a tudat hogy soha többé még nem jutott el az agyamig.

20/L

Szinte sehogy! Pokoli nehéz, és nagyon sokáig tart.

Én is átéltem ezt, annyiból volt durvább, hogy én találtam meg... Apósomról van szó.