Hogyan viselitek és próbáljátok meg feldolgozni a nehézségeket?

A helyzet az, hogy iszonyatmód kicsúszott a lábunk alól a talaj. Nagyon sok rossz dolog történt ebben az évben. Közeli családtag halála, egy másik, szintén közeli családtag súlyos betegsége, aminek sajnos szintén tudjuk a következményeit, a családi és anyagi problémák most eltörpülnek ezek mellett. Mindenki ideges, feszült, nem tudok segíteni sem anyámon sem a testvéremen, ahogy enyhülne az egyik seb, úgy jön a következő folyamatosan, hónapok óta, megállás nélkül. Nem akarok önzőnek tűnni, de eltűntek a célok az életemből, úgy érzem, hogy felesleges küzdeni, sanyargatni magam, ha úgyis tudom a végét. Ráadásul évek óta futkorászok a mókuskerékben, a munkám nem engedi, hogy a szeretteimmel legyek, és ez rátesz egy lapáttal a közérzetemre. Nem motivál semmi sem. Sajnos ha hazamegyek, ugyanezt látom. Senki nem képes felszabadulni, nekem például már egy nagyobb nevetés után lelkiismeret-furdalásom lesz, hogy mit is nevetgélek én, mikor egy számomra igen fontos ember épp szenved. Nem tudom mit tegyek, ezeket a problémákat nem tudjuk megkerülni, nem olyan, amin túl lehetne lépni nélkülözéssel, egy kis morgolódással. Segíteni szeretnék. A családtagjaimon legfőképp. Nagy próba ez most a sorstól. Tapasztalt(abb) emberek véleményét szívesen fogadom. 23/f