Anyának miért kell utálni a barátomat? Mit tegyek, hogy kedvelje?

Még általánosban volt egy fiú osztálytársam, akibe elsőtől "szerelmes voltam". Ő volt az iskola réme, a tanárok utálták, volt,a ki félt tőle, de a lányok természetesen imádták.

8.-ban csókolóztunk, egész nyáron együtt voltunk. Aztán elmondta, hogy ő szeptemberben elköltözik az anyjával Angliába, mert az anyukája összejött valami gazdag pasival és nem akar maradni, az apukája pedig svéd, ott is él, szóval az nem opció, hogy hozzá költözik és marad itt, szinte semmi nem kötötte ide. Kiderült, hogy ő ezt már több hónapja tudta, csak nem mondta el.

Haragudtam rá és rávágtam, hogy remélem soha többet nem látom... A legjobb barátjának rendszeresen kifizette a repjegyet, ő ment hozzá, de a srác sosem volt itt, a nagyszülei ünnepekkor utaztak, de ennyi.

Nekem közel másfél évembe telt túltenni magam ezen, nagyon kivoltam, szinte nem csináltam semmit. Suliba jártam és a szobámba voltam, ebből állt az életem. Aztán lett egy barátom, aki a szülők álma, jó tanuló, nem bulizós, csendes (vagyis a srác ellentéte). 3 hónapja voltunk együtt, mikor a srác hazajött külföldről és kiderült, hogy a 11.-et már itt, Pesten kezdi.

Sokkal helyesebb és lehengerlőbb volt, mint amikor elment. Először utáltam, de aztán összejöttünk. Együtt vagyunk hónapok óta, de anya még mindig nem kedveli.

Azt mondja, hogy úgyis csalódni fogok benne, kihasznál majd, stb. A barátomnak van egy elég drága autója és anya először azt se bírta elviselni, ha beleültem, mert szerinte száguldozik vele.

Az apukája nagyon gazdag és anya állítja, hogy nem fogja hagyni, hogy majd a fia Mo.-n tanuljon tovább, úgyis ráveszi, hogy kint járjon egyetemre.

Néha olyan hülyeségeket hord össze a barátommal kapcsolatba, hogy az kész vicc, rá se ismerek.

Mit csináljak, hogy kicsit kedvelje?