Állandóan szidják a barátomat, és engem is. Miért van ez? Nektek mi a véleményetek erről? Én fújom ezt fel? :O

A barátom amikor itt van, akár hányszor elköhintik magukat segít bármiben. Tegnap apu csak megemlítette, hogy "lehet hogy ezt a gázcsövet sem ártana lefesteni sárgára majd valamikor". Mire haza ért megcsinálta, és este még falat is vakoltak. A mamám meg egyfolytában mást se csinál csak szidja, amióta a párom mondta egyik héten neki, hogy az apja is többet csinálhatott volna mikor még együtt éltek, mert hazaért a munkából és egyből kocsma. Hozzá kell tenni hogy az apja 8 óránál többet nem dolgozik, és nem is megerőltető, és ezért piszkálja a mamám, mert állítása szerint pálcát tör a szülei fölött, miközben szerintem rohadtul igaza van mert a párom reggel fél 5 kor kel, és van hogy este 9 órakor még nincs itthon. Akkor már mit várna el tőle? Mit csináljon? Fáradt, és örül hogy ledőlhet már az ágyba meg fürödhet meg ehet. Volt hogy egyik nap dolgoztunk, és későn kerültünk ágyba mindketten. Másnap úgy három negyed 10 fele keltünk fel, és mire lementünk fölháborodva mondta hogy pofátlanság eddig aludni. Szerinte csak lehúz, meg minek van itt ez a kölök, meg olyan vagyok, mint a tüzelő szuka, szóval megy a kan után, és egyéb jelzők.. Nagyon sokat várnak el tőlem, aminek mindig igyekeztem megfelelni, de ez sose sikerül, és már kezdek kibukni.. Anyukámat is egyfolytában csak szidják, meg hogy nem dolgozik!? Épp ez az hogy agyon dolgozza magát mindig. Minden nap 16 órákat van távol még hétvégén is, és csak azért mert kell neki a pénz, arról nem is beszélve, hogy a nyelve is hátra csúszik álmába. Mit tegyek? A csalódás mindennap elvisz az ember lelkéből egy darabot.