Hogy mondjam el, hogy hozzáköltözök apa főnökéhez, mert megint együtt vagyunk?

"Figyelembe veszem az apám érzéseit, de nem fogok azért boldogtalan lenni, mert a főnökébe lettem szerelmes."

Nem minden szerelem-érzést kell párkapcsolattá alakítani. Van, amit jobb elfojtani. Ez például ilyen lett volna.

Te hogy reagáltál volna akkor, ha anyukád összejönne a tanároddal?

Apádnak a főnöke. Utasítja őt. Nem úgy működik, hogy csak úgy leülnek sörözni a nyaraló teraszán, úszónadrágban, miközben ti anyukáddal a konyhában szorgoskodtok. Képzeld magad a helyzetébe (ha eddig nem tetted meg!). Szerinted neki milyen érzés úgy bemenni dolgozni, hogy a főnöke előző este megbúbolta a lányát?

Nem, te ebbe nem gondoltál bele. Hisz kijelentetted, hogy a te szerelem-érzésed sokkal fontosabb mindennél. Akkor vállald is a következményeit. Nem lesznek szép napjaitok, azt most garantálom.

Emberek, a kérdező nem arra kíváncsi, hogy milyen rosszakat gondoltok róla, vagy hogy lehordjátok őt a sárga földig! Gondoljatok bele az ő helyzetébe, lehet, hogy talán hibát követett el, de mindannyian emberek vagyunk! A szerelem sokszor nem ismer határokat és nem is válogat, nem ő döntött úgy, hogy szerelmes lesz az édesapja főnökébe. Ha már megtörtént, akkor megtörtént, sok mindent nem lehet csinálni, de nektek ezért nincsen jogotok elítélni, mert nem ismeritek a történetét. Komolyan, felháborító, mikor azt írtátok, hogy "cifra egy lányka vagy te" meg ehhez hasonlók. Bizonyára ti is csináltatok már olyat, amiért ellehetett volna ítélni mindnyájatokat.

A kérdezőnek pedig annyit tanácsolnék, hogy mondd el a szüleidnek a párod jelenlétében, úgy talán nem fognak akkora balhét csapni. Minden menni fog magától, hisz nincs olyan helyzet, ami megoldhatatlan lenne. Sok sikert!:)

#17 végre egy normális ember

viszont azt nem tanácsolnám, hogy a párja jelenlétében, mert az tényleg frusztrálhatná az apát ... csak hármasban, aztán a következő alkalommal felvinni a párját, hogy ne a munkahelyen találkozzanak a bejelentést követően