Nem tudok szabadulni apámtól, pedig már nem élünk együtt. Meghallgatnátok?

Régóta gondolkodok, hogy kiírjam-e ezt a kérdést, mert nem tudom, van-e értelme... de egyszerűen nem bírom néha, úgy érzem, megfulladok. Ha mást nem, remélem, van itt olyan, akinek van tapasztalata ilyesmi téren.

Apám tönkretette az életemet. Nem volt alkoholista, vagy ilyesmi, hanem simán csak egy agresszív ember, aki képtelen uralkodni az indulatain. Sok minden jót is tett értem, de ezek valahogy eltörpülnek az aláztatások mellett. A megaláztatások minden formáját elkövette ellenünk, amit csak el tudtok képzelni. Lelkileg abszolút beteg emberről beszélünk, aki mellett folyamatos félelemben nőttünk fel, én és a nővérem. Anyámmal is folyton veszekedtek, és ha valami nem volt az ínyére, akkor üvöltött és csapott.

Nővérem elköltözése után nem sokkal ő is lelépett az egyik nőjével a sok közül, jelenleg ketten élünk anyával egy kis albérletben. Azt hittem, minden jobb lesz, de tévedtem. Cserfes kis gyerek voltam, de amint apám elkezdett leépíteni, nem elfogadni, egyre szorongóbbá váltam, végül borzalmas depresszióval végeztem sorra az iskolákat. Mostanra kijöttem a mély gödörből, de egyszerűen nem tudok szabadulni tőle. Elszakadni is képtelen vagyok, egyrészt anyagilag is függünk tőle, másrészt amint csak rágondolok, elönt a szégyen és a gyűlölet. Néhanapján beszélünk, ennyi. A legrosszabb az egészben az, hogy tudom, szeret a maga módján, feláldozná értem az életét például. És valahol én is ragaszkodok hozzá, valahol még mindig vágyok arra, hogy elismerjen, szeressen.

Úgy érzem, apám hatása mindenre rányomja a bélyegét. Még mindig zárkózott vagyok, nagyon félek közeledni másokhoz. Nem tudom elfogadni magamat. A párommal szemben iszonyat paranoiás vagyok, pedig ő egy végtelenül rendes ember, de halálosan rettegek, hogy ő is megaláz majd. Nem tudok felszabadulni, görcsölök, félek. Szeretném élvezni az életet, túllépni a múlton. Jobb lesz majd magától? Ha elkezdek önálló életet élni, szakítsam meg vele a kapcsolatot? Vagy ne? Menjek pszichológushoz? Ő tudna segíteni?

A sírás határán vagyok megint. Aki elolvasta annak köszönöm. Aki írna nekem az esetleges tapasztalatáról, annak mégannyira megköszönném. :)