Hogy lehet beadagolni a szülőknek, hogy mi külföldre akarunk menni?
Nem csak a jobb fizetésért vagy a jobb élet reményében, hanem azért, mert nem szeretjük ezt a helyet, ahol élünk. Rossz a közbiztonság, diplomával a szomszéd országba kell átjárnunk aljamunkát végezni, hogy egyáltalán megéljünk, ez így nem élet nekünk. Szeretnénk egy naposabb, melegebb klímájú helyre költözni, és ott családot alapítani. Szeretném, ha a leendő gyerekeim egy biztonságosabb, naposabb, vidámabb helyen nőhetne fel, úgy, hogy több anyanyelve is legyen, ezzel pedig több esélye az életben, mint nekem.
A célországban a nyelvtudás nem gond, és egy második szakmát is tanulunk (a párom hamarosan dolgozhatna is ebben), ami ott piacképes lehet, ráadásul már van többmillió forintunk takarékba, afféle elinduláshoz. Tehát pár éven belül menni szeretnénk. De nem tudjuk, ezt hogy adagoljuk be a családjainknak. A szüleink állandóan arról beszélnek, hogy vagy költözzünk a szüleim üres házába és járjunk így át a határon dolgozni vagy költözzünk a párom szüleinek városába és járjunk ki onnan. De nem értik meg, hogy nem akarok felsőfokú nyelvtudással, diplomával örökké krumplisütő vagy árufeltöltő lenni. A párom második, hamarosan megszerzett szakmájával pedig csak nagyvárosban van esélyünk (IT terület), ami a közelben nincs.
Már kiakasztanak azzal, hogy azt mondogatják, hogy költözzünk ide, költözzünk oda, persze (kivéve, hogy a szüleim házában is lakhatnánk, de szerintem ott sem ingyen). Magyarán éljük fel a tartalékainkat itthon a szüleink kedvéért, költsem el az összes pénzem berendezésekre, bútorokra, amiket 3-5 éven belül kidobnék, mert többezer km-re költözök?! Olyan abszurd minden, nem tudom, mit tegyünk. Direkt azért tanulunk nyelvet és az IT-s szakmát, hogy kimehessünk külföldre, de ők nem értenek semmit. Ráadásul előre tudjuk, hogy pénzt nem fognak adni ahhoz, hogy itthon telepedjünk le, ha meg külföldre megyünk, talán szóba sem állnak velünk többé. Pedig jól esne, ha lelkileg támogatnának, ha megértenék, hogy nem csak magam, de a leendő unokáik miatt akarom ezt csinálni. Ha külföldről beszélünk, egyelőre csak annyit mondanak, hogy nem lesz jó nekünk ott és hogy maradjunk itthon, járjunk át a határon dolgozni örökké és így biztosabb a helyünk. Nem értik meg, hogy ezekre az aljamunkákra pár év alatt rámegy az egészségünk, hogy lenéznek minket, mintha valami fogyatékosok lennénk, csak mert akcentusunk van és ezt nem bírjuk már elviselni ezt, és hogy nem ezért tanultunk annyit.
Hogy lehet beadagolni nekik lassacskán, hogy mi messzire akarunk költözni?
Ha ilyen önzőek, hogy a boldogságotokat sutba dobják, mert nekik ez nem jó, akkor már nem családról beszélünk és nem támogatásról.
Van egy tervetek, tőkét gyűjtötök, hogy megvalósítsátok igen tudatosan csináljátok, csak így tovább.
pár éven belül szeretnék kimenni..kiköltözni.
idö, mint a tenger. nem kell ezt addig pedzegetni. ki tudja mi lesz 2-3 év mulva....
"Egy országnak nem csak egy arca van mindenesetre."
Nekem volt szerencsém megismerni a segédmunkás színvonalat is, illetve az egyetemen tanultabb köröket is... utóbbinál nem éreztem a konkrét lenézést, viszont amikor dolgozni jártam ki, eddig mindig éreztem. Kész cégek (pl újsághordás) épülnek a magyar meg a többi keleti olcsó munkaerő kihasználására, ráadásul úgy kezelik az embert, mintha valami bűnöző lenne. Komolyan mondom, nekem még a törökökkel is sokkal jobb tapasztalataim vannak, mint az osztrákokkal. Előbbiek legalább barátságosak és nem nézik az embert semmibe (pedig a vallásuk alapján még ki is nézném belőlük). Kaptunk már pl olyan sms-t a kisfőnöktől az előző munkahelyünkön, hogy nem-e vállalunk napi szintű túlórát "egy kis euróért". Egy másik főnök meg cinikusan a képünkbe vágta, nekünk magyaroknak, hogyha nem tetszik valami, húzzunk vissza Magyarországra, meglátjuk, mennyi pénzt keresünk itt. Szóval tapasztaltam már egy s mást külföldiként...
Valahogy igy: Anya,apa kulfoldre megyunk,mert itt nekunk nem jo. Ti sem akarjatok,hogy az unokaitok nyomorba nojjon fel.
Egyebkent menjetek. Az orszagbol,amig lehetosegetk van! Ez egy sullyedo hajo.
Nem kell beadagolni, hanem egyenesen közölni kell a döntéseteket. Pont. Felnőtt emberek vagytok, nem kell senkinek sem magyarázkodni. Nekik nincs semmi közük, sem pedig beleszólásuk abba, hogy ti hol akartok élni. A mai korban, az internet, a FB, a Skype és a telefon világában nehogy már gond legyen a kapcsolattartás. Van fapados gép is, vonat - nekik is lehet kimozdulni otthonról.
Ha annyira sem vagytok képesek, hogy a saját szüleitek előtt egyenes derékkal megálljatok, és közöljétek a döntéseteket, akkor tényleg nem vagyok jók a külhoni életre, mert ahhoz, hogy valaki tartósan külföldön éljen, erő kell, és rugalmasság, alkalmazkodás, és határozottság. Különben csak a vágyak vannak, és az első problémák esetén haza fogtok rohanni.
(Ps.: 11 éve élek külföldön.)
Én előtte pedzegettem már de azt nem vették komolyan, pl. mondtam, hogy majd külföldre szeretnék menni, mert ez meg az, erre az volt a válasz, hogy jaja, sz...r itt minden, de majd kéne venni ezt meg azt, lakásfelújítás, majd a gyerekeknek milyen jó lesz ez vagy az a középiskola.. Úgyhogy ha olyanok a ti szüleitek mint az enyémek, akkor fölösleges ez a beadagolás.
Aztán nekem már csak a bejelentés lett, akkor aztán volt minden, sírás, kiabálás, hogy tönkreteszem a gyerekek életét (épp nekik akartam jobbat). Sokáig nem is fogadták el, meg is volt nekik a remény, hogy nem jön be és majd hazakullogunk vissza a biztonságba (szerintük).
Most, hogy látják, hogy a gyerekek jól érzik magukat, megtalálták a helyüket, én dettó, normálisan élünk, így lenyugodtak a kedélyek, bár biztosan reménykednek még, hogy egyszer hazaköltözünk, de ennek egyre kisebb esélyét látom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!