Hogy mondjam meg a szüleimnek, hogy nem leszek orvos?
Közel 1 év után rájöttem, hogy az orvosi nem nekem való. Igazából ez már akkor feltűnt, amikor abban reménykedtem, hogy hátha nem vesznek fel.
Az apám elismert sebész, anya bíró, a bátyám pedig ügyvédnek készül, külföldön tanul. Szóval nem egyszerű eset a családom.
Csak úgy vagyok jó, ha a legjobb vagyok. Már általános iskolás korom óta kezdve "orvos akartam lenni", gimiben emelt óraszám bioszból (amit gyűlöltem), nyelvvizsgák...
Már akkor is sejtettem, hogy nem akarom, de úgy voltam vele, hogy megszeretem majd.
Nem így lett, gyűlölöm az egészet.
A szüleim pedig fűnek-fának dicsekednek velem és a testvéremmel...
Államira jártam.
Még nincs nagyon semmi konkrét ötletem, de az biztos, hogy orvos soha nem leszek, bármennyire is akarják a szüleim.
Szerintem az orvosi pont az a szakma, amit nem lehet (és nem is szabad) muszájból csinálni. Ha nem érzed a hivatásodnak, akkor szerintem felesleges csinálnod, mert sem a betegeknek sem magadnak nem teszel jót vele.
Mi lenne az, ami igazán érdekelne? Mit szeretnél csinálni?
Megértem, hogy utálod, sok dolgot én sem szeretek az egyetemen, pedig én mindenképpen orvos szeretnék lenni.
Nehéz helyzet. Kicsit én is átéltem ilyet, mert nagyon a nyelvek felé nyomtak, de kerek perec kijelentettem, hogy biosz-kémia. A gimit még ők választották, külön órára kellett járnom a két említett tárgyból utolsó évben, mert a természettudományos oktatás nem volt a toppon. De szépen beszélek így két nyelvet is. Megmondtam, mit akarok, húzták a szájukat, mert rossz voltam matekból, azt mondták, nem fognak felvenni. Mikor jók lettek a kémia próbaérettségieim (abból emelteztem, másodéves vagyok most), megegyztünk, hogy akkor beírom az ELTE kémia szakot, mint B-tervet. Úgyhogy végül jól kijöttem a dologból, elsőre felvettek, ők meg azóta is furcsán néznek rám, de elfogadták
Szerintem állj elő egy szépen átgondolt tervvel. Magyarázd el, miért nem szereted, de feltétlenül hangsúlyozd, hogy mit szeretnél csinálni, milyen jól átgondolt terveid vannak azzal a szakkal/munkával kapcsolatban, amit tényleg csinálni szeretnél. Gondolom ki fognak bukni, de ha logikusan érvelsz, vannak érett, megfontolt terveid, akkor idővel megbékélnek, szerintem.
Nincs rosszabb egy olyan egeszsegugyi dolgozonal aki nem szivvel lelekkel csinalja a munkajat.
Ulj le a szuleiddel es kerd a segitseguket, hogy megoldast talaljatok erre.
Igen, biztos, hogy nem akarom ezt folytatni.
Sosem akartam igazán, nem érdekel ez az egész. Nem szerettem meg egyáltalán, sőt.
Nincs baj a pénzzel, ha kell, a 2 millió többszörösét is kifizetnék szerintem, csak meg kell őket győznöm, hogy ez nem nekem való.
Érdekel nagyon a fotózás, jól beszélek nyelveket, szeretek utazni. Gondolkoztam azon, hogy stewardess leszek, külföldön. De itt van a fotózás is.
Közben kaptam egy állásajánlatot is... Szóval nem tudom.
36%-os, szóval a családom nyomása és az ország helyzete miatt végezzek el egy olyan egyetemet, ami nem érdekel, utálom?
Ez most komoly?
Lehet, hogy mások a fél életüket odaadnák ezért, de az oka az, hogy ezt SZERETNÉK csinálni a jövőben. Engem ez nem érdekel, nem szeretem.
6 év, mire diplomám lenne (plusz még pár év csúszás, tekintve, hogy utálom az egészet és már attól gyomoridegem van, ha csak eszembe jut) és ehhez jön még a rezidensség, a szakképzés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!