Apa és fia nem találkozott 18 éve. Kinek lenne inkább kötelessége keresni a másikat?

en anyira le sza*nam a dolgot h az elkepzelhetetlen.,,.,..,.,.,.,.,., nem kivancsi ram az apam, nem kerdezget felolem mi a francot erdekelne? nem is ismernem az apam... heti 1 2 alkalommal latom par orarra nem jelenti h ismerem, foleg ha mar 18 eve nem lattam, ki tudja mien ember, nekem olyan lenne mint egy vad idegen jarokelo az utcan akit le allitok utbaigazitasert ... ez az en velemenyem

szard le, van apad, nincs apad,

v ha te v az apa, van fiad meg nincs is fiad, elbasztad -.-"

A legutóbbi válaszodból úgy látszik, te vagy a fiú, s apádat érzed felelősnek. De miért nem anyádat? A kezdő kérdésedből úgy tűnt ki, hogy ő manipulált téged, és valószínűleg az apád felé még inkább úgy adta elő az egészet, hogy egy idő után feladta. Tudod, borzasztó nehéz kéthetente egy hétvégén nevelni egy gyereket, átadni neki bármit is, mert az anya sokkal-sokkal több időt tölt vele, így a hatása is nagyobb. A ti történetetekben is inkább őt érzem a hunyónak, de ezt csak a két hozzászólásod alapján írom, nyilván nem ismerhetem a részleteket.

Ezt írtad: "Elfogadható reakció az egy szülőnek, hogy ha nem látogat a fiam, akkor kitörlöm az életemből?" És az elfogadható, ha egy nő a válás után ki akarja törölni az exét az életéből, mintha nem is lett volna, s nem csak a sajátjából, a gyerekéből is? Mert itt szerintem ez történt.

Olyan nincs, hogy csak az egyik fél hibás egy konfliktusban, itt is mindhárman benne voltatok: anyád eszközként használt az apád elleni bosszúhoz, te hagytad magad befolyásolni, még felnőttként is előítélettel vagy apád iránt, pedig nem ismered az ő történetét. Apád pedig túl hamar feladta, nem szabadott volna, hanem kitartani, míg "megjön az eszed", felnősz, és saját akaratodból döntesz.