Mit gondoltok, egy gyereknek mennyire kötelessége segíteni az öregedő vagy munkanélküli szüleit?

Erkölcsileg sztem abban az esetben kötelessége, ha a szülő tényleg rosszul él, és nem a saját hibájából, és a gyereket normálisan, szeretettel, felelősségteljesen nevelte. Bár az meg megint más kérdés, hogy a gyerek nem kérte, hogy megszülessen. De azért jó, ha van a gyerekben ennyi felnőttkorára.

De mondjuk azokat nem értem, akik olyan szülőkről szajkózzák, hogy megszült, ezért segítsd, akik:

-tudnának jobban élni, de nem osztják be rendesen a pénzt (költsége hobbi, játékgépek, alkohol, cigi stb.) vagy felelőtlenül hitelt vesznek fel (főleg ha amúgy felesleges holmi miatt)

-a gyereket borzalmas módon nevelték (felelőtlenül, rossz körülmények közé szültek, verték a gyereket, saját magukra többet költöttek hülyeségekre, mint hogy a gyereknek minőségi, évszaknak megfelelő kabátja, cipője legyen, lelkileg kikészítették, alkoholisták)

-teljesen jól élnek, csak követelőznek, mert még jobb módon akarnak, luxusban

"A válasznál annyit kérek figyelembe venni, hogy ne jöjjünk a "dehát ő vállalt, ellátott, taníttatott, segített téged"-típusú válasszal, mert nyilván ezt egy szülő önkéntesen vállalta."

A gyerek meg ne éljen vissza azzal, hogy őt a szülőnek kötelessége volt felnevelni, ha már megszülte, neki viszont nincs semmilyen feladata visszafelé. Ha valakiben nincs meg az, hogy a szülőtől nem csak kapok, hanem egyszer majd visszaadok, annak valami nagyon nincs rendben az értékrendjével.

Csak annyiban, amennyiben a szülei vele törődtek, amikor ő kicsi volt.

Aki csak "befektetésnek" (csinálok egyet, hogy ne legyek egyedül, hogy legyen, aki altartson stb.) tekinti a gyerekét, aki nem szereti, aki önző dög, annak a gyereke lelkileg mélyen sérült lesz, és éppen elég nehéz lesz a saját kis életét egyben tartania, nemhogy az önző dög szüleit a nyakába vegye.

Ugyanis általában mindig azok követelőznek az öregkori eltartással, akik maguk nem voltak jó szülők, vagy pocsék szülők voltak, vagy szülőnek, embernek sem nevezhető szörnyetegek voltak - mert sajnos van ám ilyen is.

Akik szerették a gyerekeiket, és valóban szerették, nem csak a szájukkal, azoknak a gyerekei érzik, hogy segíteniük kell, ha a szülő egyedül van, megrokkan, megbetegszik stb. A hála érzése belülről fakad, nem erőszakolható ki semmivel. Ha igen, az nem hála, hanem más, hála néven.

Csakhogy épp a jó szülők nem szoktak a gyerekeikre akaszkodni, és mindent megtesznek azért, hogy a felnőtt gyerekeik a következő nemzedéket fel tudja nevelni.

Mert ez a normális átlagélet útja: én megöregszem, meghalok, de a fiam-lányom továbbviszi azt, amit tőlem tanult, és hozzáteszi azt, amit ő maga tanul élete során. Ez a fejlődés útja.

Ezért baromság ez a Fidesz-KNDP-éca a kötelező szülő-tartással. Viszont remekül hangzik egy kortesbeszédben és remekül lerúgja a mindenkori kormány felelősségét az öregekkel szemben.