Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mi várunk túl sokat a szüleink...

Mi várunk túl sokat a szüleinktől, vagy normális, hogy ennyire nem segítenek semmit?

Figyelt kérdés

Régóta rágódunk ezen a párommal, de eddig nem mondtuk senkinek és nem is akarunk "követelőzőek" lenni. Csak ma volt itt egy kérdés, amire csak olyan válaszok jöttek, hogy normális esetben, ha szülők megtehetik, akkor segítenek.


Annyira fáj nekünk, hogy mi is azt látjuk, mindenkinek körülöttünk maximálisan segítenek a szüleik mind anyagilag, mind tettekkel.


A mi helyzetünk: Én 25 éves vagyok, párom 28, van egy másfél éves kisfiúnk. Mindketten diplomások vagyunk, én idén doktorálok, és mindketten a szakmánkban dolgozunk. De nem keresünk egyelőre valami jól. Vagyis pont úgy, amiből mindent meg tudunk venni magunknak és a kicsinek, és fizetjük az albérletet. Félretenni esélyünk nincs, Mindig úgy álltunk a szüleinkhez, hogy fel sem merült, hogy lakásba be tudnának segíteni, mert nekik sincs. Erre az elmúlt pár évben azt látjuk, hogy Anyám vett egy lakást, megcsinálta full extrásan és kiadja, havonta meg wellnessezni meg külföldre utazgatni a párjával, Apám egy háromlakásos nyaralót húzott fel az Őrségben, ami ott áll lényegében egész évben üresen, mert messze van (max. nyáron megyünk le egy hétre). Párom szülei a vejük szüleivel összefogva most vettek és újítottak fel sógornőméknek egy 3 szobás lakást, még egy pelenkát nem vettek az ugyanannyi idős lányuknak, mint a mienk, minden héten viszik nekik a kiló húsokat, zöldségeket, tojást, mosószert stb., minden hétvégén vigyáznak a gyerekükre, amíg ők szórakozhatnak. Na nem is folytatom ezt tovább....hanem áttérek a másik oldalára.


Szóval ez mind nem szúrná a szemünket, ha nem az lenne, hogy pl. megvettem!!! anno anyámtól a kocsiját, de az ő nevén maradt, így oda mennek a csekkek. Minden csekknél azonnal hív, hogy utaljam a pénzt, mert addig ő nem fizeti be, mert mi van, ha én utána nem fizetem ki neki. Akármi van, számlákkal számolunk el (pl. vesznek nekünk a tescoba pár dolgot, már veszi is elő itthon a blokkot, hogy mennyit adjak). És még sok-sok ilyen. Aztán azt állítja, hogy mennyit segít, mert néha elvisz minket étterembe alkalmakkor. De azt simán végignézi, hogy kemény pénzeket fizetünk ki bébiszitterre, de egyszer nem jött volna ő segíteni vigyázni az unokájára, akit amúgy imád.

Apám: el kell hagynunk az olcsó albérletünket, amit berendeztünk bútorokkal. Apámnak van egy lakása, amit nem használ, mert 95%-ban a barátnőjénél él, lényegében csak a cuccait tárolja ott. Megkérdeztük, hogy nem mehetnénk-e oda lakni, és akkor mondjuk a csillagászati bérleti díjat félre tudnánk tenni. NAgyon ramaty állapotban van a lakás, úgyhogy ki is pofoznánk kicsit. Kiakadt, hogy neki az a lakás be van rendezve (30 éves szakadt undorító bútorokkal), és ha mi el tudjuk tenni valami raktárba a vadonatúj cuccainkat, akkor mehetünk, bár nem örül neki...ezek után képzelhetitek mennyire akarunk menni.

Apósomék: miután az előbb leírtam, hogy sógornőmékkel mi van, évente 2x jönnek el hozzánk, mert hogy nincs pénzük utazgatni, és amikor idejönnek (karácsony, szülinap), közlik, hogy nincs pénzük ajándékra.


Nah mindegy is, bocsánat, hogy hosszúra sikeredett, gazából jól esett kiírnom magamból a mostanában felgyülemlett feszültséget ezzel kapcsolatban, és az a délutáni kérdés mégjobban feltüzelte a kedélyem.

A kérdésem: normális ez?

(most, hogy így leírtam, egyértelmű, hogy nem, de amikor belegondolok, akkor megint jön, hogy nem akarok követekőző lenni, annak segítenek, akinek akarnak...csak rosszul esik). Amúgy pl. anyámmal mindig is nagyon jó volt a viszonyunk. Sokáig szegények voltunk, és minket a nagyszüleim mindig támogattak, amikor rászorultunk. Sosem gondoltam volna, hogy ezek után anyám ennyire nem segít majd minket. Ő azzal indokolja, hogy egyedül kell tudnunk boldogulni.


Van még valaki ilyen helyzetben? Vagy tényleg csak velünk nem foglalkoznak ennyire? KÖszönöm, hogy elolvastad



2014. márc. 19. 20:52
1 2 3
 21/24 anonim ***** válasza:
25%
Akkor meg ha ilyen volt mindig miért lepődsz meg?
2014. márc. 20. 19:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/24 annamari69 ***** válasza:
0%

Most én is írjam le, és sajnáltassam magam? A sógornőmnek apósom segítségével 4 lakása van (1 fürdővárosban, mint pl. Hajdúszoboszló), egyben lakik, a másik 3 kiadva, mi 1 szobában laktunk a 3 gyerekünkkel 10 és fél évig, a másikban a nagymama, és az összes többi helyiség közös használatú volt. Apukám meghalt, 14 éves koromtól minden nyáron dolgoztam, és suli mellett is, (Nekem is kiemelt ösztöndíjam volt, ami hideg vízre sem volt elég 1988, 3000 Ft/hó.) Anyukám ápolónő, 3 műszakban, zéró fizetéssel, most már nyugdíjjal. Sem időben, sem pénzzel nem tudott támogatni soha, örült, ha kipihente magát. (Nem is vártam volna el tőle.)

Ha akar segít, ha nem akar nem fog, sem anyagilag, sem másképp. Nekem sem vigyáztak a gyerekeimre. Ha panaszkodsz, akkor sem fognak. Ennyi. Én már beletörődtem. Ja, és nem szültem "csak" 26 évesen (2 diplomával), most lesz 3. is. Persze, szülhettem volna 40 fölött 1 gyereket, aztán vagy összejön, vagy nem. Lehetene ragozni, csak nincs értelme. Le is pontozhatsz nyugodtan, nem érdekel különösebben.

2014. márc. 23. 21:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/24 A kérdező kommentje:
Utolsó, nem pontozlak le, mert nem szoktam pontozni, pusztán a bnkó hangnemed okát nem értem...
2014. márc. 23. 21:26
 24/24 anonim válasza:
Nálunk is hasonló.. Az én szüleim szerencsére mindenben támogatnak, még az utolsót is odaadnák, nagyon sokat köszönhetek nekik. Mindezt természetesen tették. A férjem szülei viszont szinte semmiben sem akarnak segíteni, engem mindig ócsárolnak a hátam mögött (kiderül általában), soha semmivel nincsenek megelégedve.. Pedig sokkal jobban megy nekik, mint nekünk vagy szüleimnek valaha.. Az anyagiakról a háttérben mindig faggatóznak, de hogy jól vagyunk, boldogok, arra nem igazán.. Az nem fontos.. Megvagyunk, de amikor korábban problémáink voltak munkanélküliség miatt, meg se kérdezték, éhen halunk-e. Sok minden történt azóta, sok rossz húzásuk volt. Ez hatalmas csalódás, nem gondoltam volna, hogy előfordulhat ilyen. Nem vagyunk fekete bárányok, szorgosak voltunk mindig, semmi okuk nem lehet panaszra. Valahogy sose felelünk meg.. Folyamatosan mérgezik a légkört a követelőzéssel, a sok elégedetlenséggel és még sorolhatnám. Nem értem miért vannak ilyen emberek... Ezen felül boldogok vagyunk, sok mindenünk nincs, de teljes életet élünk. Azt hiszem ez a lényeg. Viszont nem tudom, hogyan lehet ilyen embereket távol tartani. Teljesen kikészít a helyzet. Ha látom másoknál, milyen természetesen segítenek a gyerekeiknek, nem értem őket. Akkor legalább a férjemet vennék figyelembe.. Igazából szomorú vagyok miatta, hogy ennyire nem fontos nekik. Lehet valamit tenni? Vagy csak elkerülni őket?
2014. nov. 18. 00:02
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!