Mi várunk túl sokat a szüleinktől, vagy normális, hogy ennyire nem segítenek semmit?
Régóta rágódunk ezen a párommal, de eddig nem mondtuk senkinek és nem is akarunk "követelőzőek" lenni. Csak ma volt itt egy kérdés, amire csak olyan válaszok jöttek, hogy normális esetben, ha szülők megtehetik, akkor segítenek.
Annyira fáj nekünk, hogy mi is azt látjuk, mindenkinek körülöttünk maximálisan segítenek a szüleik mind anyagilag, mind tettekkel.
A mi helyzetünk: Én 25 éves vagyok, párom 28, van egy másfél éves kisfiúnk. Mindketten diplomások vagyunk, én idén doktorálok, és mindketten a szakmánkban dolgozunk. De nem keresünk egyelőre valami jól. Vagyis pont úgy, amiből mindent meg tudunk venni magunknak és a kicsinek, és fizetjük az albérletet. Félretenni esélyünk nincs, Mindig úgy álltunk a szüleinkhez, hogy fel sem merült, hogy lakásba be tudnának segíteni, mert nekik sincs. Erre az elmúlt pár évben azt látjuk, hogy Anyám vett egy lakást, megcsinálta full extrásan és kiadja, havonta meg wellnessezni meg külföldre utazgatni a párjával, Apám egy háromlakásos nyaralót húzott fel az Őrségben, ami ott áll lényegében egész évben üresen, mert messze van (max. nyáron megyünk le egy hétre). Párom szülei a vejük szüleivel összefogva most vettek és újítottak fel sógornőméknek egy 3 szobás lakást, még egy pelenkát nem vettek az ugyanannyi idős lányuknak, mint a mienk, minden héten viszik nekik a kiló húsokat, zöldségeket, tojást, mosószert stb., minden hétvégén vigyáznak a gyerekükre, amíg ők szórakozhatnak. Na nem is folytatom ezt tovább....hanem áttérek a másik oldalára.
Szóval ez mind nem szúrná a szemünket, ha nem az lenne, hogy pl. megvettem!!! anno anyámtól a kocsiját, de az ő nevén maradt, így oda mennek a csekkek. Minden csekknél azonnal hív, hogy utaljam a pénzt, mert addig ő nem fizeti be, mert mi van, ha én utána nem fizetem ki neki. Akármi van, számlákkal számolunk el (pl. vesznek nekünk a tescoba pár dolgot, már veszi is elő itthon a blokkot, hogy mennyit adjak). És még sok-sok ilyen. Aztán azt állítja, hogy mennyit segít, mert néha elvisz minket étterembe alkalmakkor. De azt simán végignézi, hogy kemény pénzeket fizetünk ki bébiszitterre, de egyszer nem jött volna ő segíteni vigyázni az unokájára, akit amúgy imád.
Apám: el kell hagynunk az olcsó albérletünket, amit berendeztünk bútorokkal. Apámnak van egy lakása, amit nem használ, mert 95%-ban a barátnőjénél él, lényegében csak a cuccait tárolja ott. Megkérdeztük, hogy nem mehetnénk-e oda lakni, és akkor mondjuk a csillagászati bérleti díjat félre tudnánk tenni. NAgyon ramaty állapotban van a lakás, úgyhogy ki is pofoznánk kicsit. Kiakadt, hogy neki az a lakás be van rendezve (30 éves szakadt undorító bútorokkal), és ha mi el tudjuk tenni valami raktárba a vadonatúj cuccainkat, akkor mehetünk, bár nem örül neki...ezek után képzelhetitek mennyire akarunk menni.
Apósomék: miután az előbb leírtam, hogy sógornőmékkel mi van, évente 2x jönnek el hozzánk, mert hogy nincs pénzük utazgatni, és amikor idejönnek (karácsony, szülinap), közlik, hogy nincs pénzük ajándékra.
Nah mindegy is, bocsánat, hogy hosszúra sikeredett, gazából jól esett kiírnom magamból a mostanában felgyülemlett feszültséget ezzel kapcsolatban, és az a délutáni kérdés mégjobban feltüzelte a kedélyem.
A kérdésem: normális ez?
(most, hogy így leírtam, egyértelmű, hogy nem, de amikor belegondolok, akkor megint jön, hogy nem akarok követekőző lenni, annak segítenek, akinek akarnak...csak rosszul esik). Amúgy pl. anyámmal mindig is nagyon jó volt a viszonyunk. Sokáig szegények voltunk, és minket a nagyszüleim mindig támogattak, amikor rászorultunk. Sosem gondoltam volna, hogy ezek után anyám ennyire nem segít majd minket. Ő azzal indokolja, hogy egyedül kell tudnunk boldogulni.
Van még valaki ilyen helyzetben? Vagy tényleg csak velünk nem foglalkoznak ennyire? KÖszönöm, hogy elolvastad
Teljesen megértelek!
Nálunk is így volt. Tesómat támogatták, mert voltak igényei,
rólunk viszont azt hitték, nekünk így is jó.
Persze, jó volt, nem nélkülöztünk, nem kellett a támogatásuk. Tesómnak sem, férfiként sírva fakadt, mit nélkülöznek, mert megvették a második autójukat.
Persze, segítették, ha már két autó mellett nem tellett kenyérre sem. Szerintük.
Most, hogy már elvitték amit tudtak, feléjük sem néznek.
Mi nem egy városban lakunk, de többször megyek, mint az Öcsém, aki két utcával lakik messzebb.
Néha rosszul esett, ma már nem érdekel.
Kérdésedre válaszolva: NEM normális.
Nagyon gonoszak itt egyesek. Mi hárman vagyunk testvérek. Legidősebb nővéremnek fogszabályzót, tanfolyamot teljesen kifizették, diákhitelébe belefizettek és most is teljesen eltartják (nem kell rezsibe se fizetnie). Másik nővéremnek lakást vettek, miután jött az első gyermekük. Többször ilyen-olyan összegekkel támogatják nővéreméket.
Én bármit kértem az volt a válasz,hogy most nincs rá. 3 éve elköltôztem tőlük. Nekem is van diákhitelem, aminek a felét anno a szüleimnek adtam, azóta csak igérgetik,hogy majd kifizetik. Azóta is fizetik... Esélyem sincs,hogy segítsenek lakást venni de már nem is várom...
Szerintem a kérdezőnek sem az a problémája, hogy nem segítenek a szülei, hanem a testvért nyomják, őket meg nem. Ez pedig így nem fair. Ahogyan a hozzászólások esetében is mindenhol ugyanez volt a probléma: a tesónak mindent, a hozzászóló meg majd megoldja. Nem kell velük foglalkozni, majd ha az ilyen szülő kér segítséget, meg kell neki mondani, hogy ott keresse, ahova ő is adta. Ennyi. Mást a bosszankodáson kívül úgysem tehet senki.
OFF: Az ilyen hozzászólásokat kellene mutogatni azoknak, akik szerint kell a testvér, mert kell. Minek az olyan szülőnek több gyerek, aki ennyire nyíltan különbséget tesz, és képtelen ugyanazt biztosítani a gyerekeinek? Borzalmas, hogy annyit nem tudnak ezek a szülők biztosítani, hogy az igazságtalanságot, amivel úgyis találkozik eleget a gyerek az életben, legalább a saját szűk családjában ne kelljen elszenvednie.
"Nem kell velük foglalkozni, majd ha az ilyen szülő kér segítséget, meg kell neki mondani, hogy ott keresse, ahova ő is adta.
Nem kel úgy beállítani mintha a kérdező egész életében csesztek volna. Azért az, hogy jövőre doktorál valahol a szülőknek is köszönhető. Nem éheznek nem fáznak nem nyomorognak, csak 25 évesen nem tudnak lakást venni gyerek mellett. Mégis hány 25 éves tud lakást venni, gyerek egyetem mellett?
"Azért az, hogy jövőre doktorál valahol a szülőknek is köszönhető."
Képzeld, nem, egy kicsit sem köszönhető nekik, mert abban sem támogattak egy szemernyit sem. Már az egyetemben sem. Anyám azt mondta, hogy 18 éves vagyok, eddig eltartott, tovább nem tud, ha tovább akarok tanulni, akkor oldjam meg magamnak. Meg is oldottam...elmentem kollégiumba, diákmunkáztam, és éjjel nappal tanultam, talán ennek köszönhetem, hogy olyan magas ösztöndíjam volt, hogy szépen meg tudtam élni belőle...Jajj várj, tényleg igazad van. Nekik köszönhetem. Lehet, hogy ha támogatnak, akkor sosem tanulok ilyen keményen! És a Phd-t is ösztöndíjjal csináltam végig és amellett szültem, mellette a gyerek 9 hónapos kora óta dolgozom.
Szóval mondhatod, igen, nem nélkülözünk, de majd bele gebedünk, majd meghalunk, hogy ezt a minimum színvonalat fenntartsuk. Párom is éjjel-nappal dolgozik napi 15 órákat hétvégén és ünnepnapokon is. És fáj, hogy nekik csak a kisujjukat kellene megmozdítani, és máris milliószor könnyebb lenne az életünk (és nem, nem arra gondolok, hogy most azonnal vegyenek nekünk egy lakást, hanem hogy pl. 2 évig lakhattunk volna az általa megvett lakásban, mire összegyűjtünk legalább egy önrészt a hitelhez, és ő utána adja ki...amit ők is megkaptak anno a nagyszüleimtől)!!!
#14-es vagyok. Nagyon sajnálom a helyzeted. De nagyon sok kitartást kívánok nektek :)
Egyébként írta az egyik válaszoló, hogy miért kell így gyermek (bocsánat, nem tudom pontosan idézni). Én sajnos párszor elgondolkodtam, hogy miért is vállaltak hármunkat, ha csak kettőjüket tudják támogatni. Ezek nagyon mély sebek, de sajnos kitartónak kell lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!