Mennyire normális az, hogy egy 45 éves anyát akinek nincs kedve dolgozni már több mint egy éve a 20 éves fia tartja el?

Akik szerint ez lustaság...

Akkor mit kellene tennie a fiúnak? Rakja ki az anyját az utcára? Azért egy kívülálló honnan tudhatná, hogy a nő keres e munkát?

Én is munkát keresek, és mindenki csak annyit lát belőle, hogy egész nap az internet előtt ülök...

És most abban a házban laknak, amiért a 20 éves fiú dolgozott meg, vagy abban, amiért a 45 éves anyuka?

A srác már nagykorú, ha nem tetszik neki, akkor költözzön el és tartsa el magát. Vagy az még nem menne?

Azt is össze lehet hasonlítani, hogy az anya hány évig tartotta el a fiát, de persze az lenne az ideális, ha innentől együtt húznák a szekeret...

Azért sok idősebb ember lesz kedvtelen és depressziós, főleg, ha alul fizetett fizikai munkára kényszerül, amivel töredékét keresi meg annak, mint korábban.

Életcélt is nehezebben találnak, ha már felnevelték a gyermeküket.

Ha őket nem zavarja, téged se zavarjon. Nem tudom éltél-e már egyedül, de a kérdésből és a válaszaidból úgy tűnik, hogy nem. Talán a szüleidnek is biztos munkahelye van, de nem mindenkinél van így. Nem mindenki olyan szerencsés, hogy hamar talál munkát és minél több idő telik el, az embert annál inkább benyeli a depresszió, mert úgy érzi nem jó semmire.

Az emberek úgy élnek meg, ahogy tudnak és ha az anyának nincs miből megélnie, akkor természetes, hogy a fia nyújt neki támogatást, amiért - bocs a kifejezésért - de kiskorában takarította alóla a sz.rt, megszülte és 20 évig pénzelte, tűrte az esetleges hülyeségeit. Ha szerinted ezek után nem érdemli meg, hogy 1 évig eltartsák, akkor már előre sajnálom mi lesz a te szüleiddel ha ne adj isten megidősödnek és betegségeik miatt nem tudják majd eltartani magukat. Remélem akkor majd nem mondod nekik azt, hogy nem normális, hogy te segíts rajtuk.