Normalis, hogy anyosek folyton "befognak" dolgozni?

Normális.

Őszintén szólva nekem az nem normális, hogy te ezt megkérdőjelezed.

Ha meg segítesz neki, akkor egyrészt gyorsabban végeztek másrészt addig is együtt vagytok.

Egyetértek az előttem szólóval,mégiscsak a gyerekük.

Neked persze nem muszáj segítened,de meglesz rólad a véleményük.Inkább segítenék én is nekik,minthogy fizetniük kelljen munkásoknak.Azzal a pénzzel titeket is támogathatnának.

Ti külön éltek? Vagy anyósékkal?

Ha anyósékkal akkor teljesen normális.

Ha külön akkor ahogy írod ilyen nagy mértékben ennyit segíteni tényleg nem elvárható.

Egy történet, talán más is másképp látja ezt.

Èdesanyám egy jómódu paraszt családból jött, egyedüli gyerek.

Nagy telket nagyszülei megosztották (hivatalosan két helyrajzi szám lett), és anyukámék oda építettek. Habár mindent elvettek nagyszüelimtöl de két szöllö és egy présház megmaradt. nagypapám még ici pici voltam meghalt, így maradt nagymamám anyukám és apukám hatalmas szöllöre(amiböl pénz nem jött be inkább elosztogatták a bort, vagy nagyon kismennyiségben eladtak belöle), 2000m2-es telekre két házra... Ès anyukáméknak mi ketten voltunk testvéremmel. Apukám is és anyukám is 8-10 órában(sokszor hétvégén is) dolgoztak.

Az egész életük egy munka volt. Nagymamámnál tyúkok, malacok stb... a szöllö, a kert és maga a családi házak...

Velünk alig foglalkoztak, közös társasozás, pihenés soha nem volt. Nekik csak a munka és a munka után a munka.

Mikor nagymamám meghalt (én akkor már 21 éves voltam), egyszerüen eladtak mindent szüleim. a kertet befüvesítették nagyrészt, maradt pár csirke és egy kisebb ágyás paradicsomnak, és azóta tudnak pihenni, élvezni az életet.

Kedves előttem írók.

A kérdező is megírta: Nem a segítséggel van a baja, mert szívesen segít. De az nem normális hogy az életed majd minden napját ők osztják be, hogy ki mit csinál.

Segíteni természetes hogy kell, ez nem is vitakérdés. De a segítség nem az, hogy minden hétvégén KELL csinálni valamit, mert a szülők nem bírják.

Én imádom az anyósomat, ő is szeret minket. Mi is szó nélkül segítünk ha szükséges, de nem megyek minden hétvégén mosogatni vagy parajt szedni. Mondjuk az én anyósom nem is követelőzik..

Kedves kérdező. Tudni kell nemet mondani is. Amikor nektek wellness hétvége van befizetve akkor tessék nyugodtan megmondani, hogy

- sajnáljuk anyuka, most nem tudunk menni, mert programunk van..

Nemfog összedőlni a világ ha nem mentek..

Egy bizonyos szintig normális. Mi is segítünk, anyósoméknál talán többet, ők idősebbek mint a szüleim, ráadásul apósom nem ért annyi mindenhez mint apum. Tehát ott sokszor segít/segítünk. De nem úgy, hogy ez miatt nem tudunk elmenni ide-oda, vagy nem tudunk közös hétvégét össze szervezni a haverokkal. Ha éppen nincs más mindig segítünk. Tehát ha nem úgy működik, hogy mikor párod nem dolgozik, akkor minden egyes nap a szüleinél dolgozik, meg te is, hanem csak alkalomszerűen, vagy havonta pár napot ott segít, akkor szerintem ez normális. Az meg hogy elvárja, szintén normális lehet, nekem is szól hogy segítsek bármiben, sőt és én rászólok hogy emelje meg magát és segítsen. Nálunk ebből nincs gond. A ház újításnál is inkább ő segítsen mint egy vadidegen. Nyilván nem évekig újítják.

Mi ilyenkor még el is szórakozunk, és mindenki jól jár.

De a lényeg ha nem az összes szabadidejét/szabadidőtöket töltitek ott, akkor nincs gond.