Ajándékautó, de így? Elfogadtátok volna így? Többi lentebb.

Apám régi álma, hogy vesz egy "új" használt autót. KI is nézett egy Renault Kangoo-t 800 ezerért, amit szóban le is foglalt a kereskedőnél. Az autó 9 éves, szép jó állapotban van. Nos, apám kitalálta, hogy odaadja nekünk a Kangoo-t, mi fizetünk 200 ezret cserébe és odaadjuk a mi használt autónkat, ami kb 200 ezret ér. Nekünk is nagy álmunk, hogy lecseréljük az autónkat, hisz két gyerekünk van, szeretnénk egy harmadikat is és egy nagyobb autót, amibe mindenki elfér és pakolni is lehet. Nekünk nem Renault és pláne nem Kangoo volt az álmunk, sem az elképzelésünk. Nagyon szépen megköszöntem a lehetőséget és a nagylelkű felajánlást, de mondtam apámnak, hogy jó, akár kipótoljuk a kért összeget 400 ezerre, csak mi választhassuk ki az autót. Ebbe nem ment bele, Kangoo-t kapunk vagy semmit! Meg Ő lefoglalta az autót a kereskedőnél, nem csinál s.gget a szájából. (Pénzt nem adott foglalónak.) Szóval ez csak ürügy volt. Mi ilyen formában nem éltünk a lehetőséggel, mondván, ha már a felét kifizetjük mi, legyen már beleszólásunk abba, hogy milyen autónk lesz. Nos, a szüleim vérig sértődtek. Anyám felhívott és közölte, hogy ezek után a szülői házból sem kapok semmit, mert a gyerekeim nevére iratja a részemet és nem csinálhatok vele csak úgy akármit. Szerintem nagyon gyerekes a viselkedésük. Felnőtt gyerekükre így ráerőltetni az akaratukat szerintem durva. Én megértem a jó szándékot, na de így? Hogy még pénzt is teszek bele, és nem dönthetek arról, hogy milyen autóm legyen, nekem felfoghatatlan. Mi élőben nem is láttuk volna. Apám csak idehozta volna a Kangoo-t felvette volna a pénzt és vitte volna a miénket. Így képzelte volna. Ti mit tettetek volna ebben a helyzetben? Én még mindig sokkhatás alatt vagyok.