Elmondjam, mi a bajom?

1,5 éve annyira megbántott, hogy bementem a szobámba és elsírtam magam. Berontott, normálisan elmondtam, hogy semmibe néz, folyton érezteti velem, hogy nagyon béna vagyok és hasonlók (valami tényleg nagyon bántót mondott akkor), erre kiakadt, hogy én ezt hogy képzelem, stb. Leültünk, megtöröltem a szememet, mondtam, hogy nagyon megbántott, elborult az agya és beleverte a fejemet az asztalba.

Most arról van szó (már kb 4 éve ezt hallgatom, a pohár lassan tele..), hogy folyton sajnáltatja magát és panaszkodik. Úgy csinál, mintha ő annyira megerőltető munkát végezne napi legalább 12 órában, és mi elvárnánk, hogy ragyogjon a ház.

Az igazság meg az, hogy 4 órás irodai munkája van, az ő mániája a takarítás és a mindennapos főzés.

Ki beszélt szexről? Úristen.

A barátnőm előtt verte a fejemet az asztalba.

Ja és persze a segítséget nem fogadja el, mert "úgyis rosszul csinálnátok" és hasonlók.

Ezért is akaszt már ki ennyire ez a panaszkodás és önsajnáltatás. Elkezdi és már fordul fel a gyomrom.

De ezért nem akartam leírni ezt, mert mindjárt jönnek a kötekedések, és ez egy hosszú sztori, pl ez is, hogy miért nem segítünk neki.