Miért gonoszkodik a lányom velem? Mit lehet tenni, hogy ne legyen ilyen?

Eddig semmi baja nem volt, átlagos kislány volt, semmi rosszat nem tudtam volna mondani rá. Szófogadó, kedves, udvarias...Most lassan 6 éves lesz és az utóbbi időben elkezdett idegesítően okoskodó, akaratos és gonosz lenni. Azt hiszi mindig mindent ő tud a legjobban, ha valamit próbálnék elmagyarázni neki meg se hallja csak kapkod össze-vissza. Ha valamihez nincs kedve, mert éppen nem játék hanem valami feladatot kell csinálni 5 percig nem lehet lefoglalni, kitalál mindent csak hogy meg ne kelljen erőltetnie magát. Szörnyen lusta lett és 2 perc után ha valami nem sikerül neki feladja. Ha itthon van alapjáraton nincs vele baj, de hétvégente a nagyszülőknél, nagynéninél szokott lenni. Olyankor mintha kifordulna magából. Ma is mikor elvittem, 5 perc múlva elküldött hogy most már menjek el, minek vagyok még ott. Mikor rászóltam hogy tudja már kivel beszél nem a haverja vagyok fél percig csöndbe volt utána megint beszólt, hogy mi van nem tudod felemelni a feneked? Mikor megyek érte vasárnap elkezdi mondani, hogy nem szeret és hogy nem akar hazajönni. Olyankor úgy néz rám, mint aki meg tudna ölni a szemeivel. Eddig szerencsére nem sokszor fordult elő, de azt veszem észre egyre gyakrabban előfordulnak ezek a gonoszságai. Pedig senki nem bántja, szereti mindenki, foglalkozunk vele, ugyanúgy emberszámba vesszük itthon is attól hogy kicsi...de ez kezd nagyon idegesíteni. Él alapjáraton elég "lazán" nevelem, úgy értem, hogy sokszor azt érzem én is gyerek vagyok még, sokszor mondja is hogy szereti hogy ilyen vicces vagyok, rengeteget játszunk, szeretek viccelődni vele, de a szemtelenséget nem tudom elviselni. Nálatok van/volt hasonló szitu ilyen korban? Mivel lehetne hatni rá? Azzal nem akarom büntetni, hogy nem engedem a rokonokhoz, mert azzal csak azt érném el, hogy még jobban utálna itthon lenni. Vagy ezt csak én fújom fel, életkori sajátosság és nem is kellene foglalkozni ezekkel a dolgaival, kinövi majd? Az a baj, hogy azt érzem ha most nem vágok oda ilyenkor keményebben akkor később nem bírunk vele. Az apja elég szigorú ez jó is, de én meg pont a lazább neveléssel értem eddig célt nála nem nagyon akarok veszekedni vele meg büntetgetni. Valakinek tapasztalata? Mit tennétek?