Hogyan lehetne szorosabb a kapcsolatunk apámmal? Patthelyzet.

Nagyrészt az ő személyiségét örököltem, nem tudok kezdeményezni, és még ha nekem is kéne igyekeznem, nem megy. Apám ugyanilyen, legfőképpen velem (márhogy a családból). Természetesen kimondva nincs, de hugom inkább apás, én pedig inkább anyás, és ez oda-vissza működik.. Tehát kimondatlanul apám engem szeret a kevésbé, ami valamilyen szinten érthető.

Természetesen senki sem tökéletes, ő sem az, sok olyan nevelési módszere van, amivel nem értek egyet, és amivel nálam SEMMIRE nem megy, ellentétben a hugommal.. Az ilyenek, hogy sértegetés, amit ő "piszkálódásnak" hív, provokálás, mert akkor szimplán otthagyom. Ő inkább az a megfélelmítős, tiszteletet parancsolós típus (kezet nem emelne egyikőnkre se viszont). Ettől függetlenül állandóan veszekszünk, egy percet nem bírunk ki egy helyiségben.

Egyszer voltunk "ketten" egy hétvégét Lengyelországban, a céggel mentem ki, ahol dolgozott, mint tolmács. Egy hotelszobában laktunk, és kb nonstop együtt voltunk, akkor valamelyest jobb lett a helyzet, de amint hazajöttünk ugyanez. Sőt, már a magyar határnál úgy összevesztünk, hogy hazáig egy szót sem beszéltünk.

Mit csináljak? Nem tudok a hugom lenni, nem tudok úgy nyalizni neki, mint ő, pedig sajnos apa ezt szereti (nem féltékeny vagyok, szimplán ilyen a személyisége).. És makacs is vagyok, iszonyatosan, akárcsak ő.. Mit kéne tennem?