Szerintetek jogosan háborodok fel, ha a szüleim nem hagynak normálisan játszani a barátaimmal?

18 éves vagyok és a szüleimmel élek. Tulajdonképpen évek óta úgymond "eltűröm" a szüleim ugratásait, de ahogy kezdek kilépni a gyerekkorból, kezdem azt érezni, hogy a szüleim egyáltalán nem tisztelnek. Alapjáraton ők sikerorientált személyiségek, és belőlem is mindig 100%-ot akarnának kipréselni. Egy példa az iskolából: írok egy 89%-os jeles dolgozatot, és a szüleim húzzák a szájukat, hogy lehetett volna 90-en fölüli is az eredmény, tehát nemigazán örülnek neki.

De hogy a konkrét esettel éljek, amiben már nekem is betelt a pohár az az volt, hogy megvásároltam saját pénzből (heti négy napot dolgozok diákmunkában) néhány online játszható játékot, közöttük is van 1-2 olyan, ami komolyabb koncentrációt igényel, ráadásul egy ligába is bekerültem, amelyben különböző hivatalos ligaversenyeket rendeznek a szervezők, és a kiválóan szereplő játékosok, a nyertesek különféle nyereményeket is kaphatnak. Tkp. nem a győzelemért hajtok, nem a nyereményekért játszok, hanem mert ezek a komoly szimulátorjátékok sokat segítenek, fejlesztik a koncentrációt, segítik a reakcióidő rövidülését is. Szóval komolyan szeretném venni ezeket a játékokat.

A szobámban szoktam játszani, ajtó becsukva, síri csendben, egyedül a játék szól, semmi más. Olyankor néha bejön egyik-másik a szobámba, hogy csináljam meg a telefont, mert lefagyott, takarítsam ki a garázst, vigyem ki a szemetet. Szoktam mondani, hogy jó megcsinálom, de most ne zavarjanak, de azonnal le vagyok szúrva, hogy márpedig ez halaszthatatlan és azonnal meg kell csinálnom, és olyankor fuccs az egész versenyemnek, amire 1-2 hétig készültem. Pedig előre le szoktam zsírozni velük, hogy ekkor és ekkor ne zavarjanak lehetőleg. De olyan is volt már, hogy pofátlanul belerondítottak a játékba, megrángatták a kormánykereket, vagy kikapcsolták a monitort. Ilyenkor az agyam eldurran és veszekszek velük.

Próbáltam már velük megbeszélni, hogy játék közben ne csinálják ezeket a gyerekes húzásokat, de ők csak annyit jegyeznek meg, hogy "ugyan már, ez csak játék, egy szobatakarítás sokkal fontosabb, mint egy órás időpazarlás az autós játék előtt".

A mai napon is most délután volt egy kollektív edzésünk, és nem tudtam koncentrálni, mert folyamatosan átjáróházat csináltak a szobámból, meg belemajomkodtak lenézően az arcomba, hogy "béna vagy, neki mentél a falnak, ez neked komoly játék?" Persze hogy nekimegyek, ha belerondítanak mindenbe.

De csak nehogy ezt a buta autós játékot említsem, tegnap házifeladatot gépeltem este, apukám bejött, és csak úgy elkezdte tízujjal nyomkodni a billentyűzetet belecsúfítva a szövegbe, majd annyit mondott hogy túl sokat vagy már megint a gép előtt fiam. De jó ez nem olyan nagy dolog, mert kitörlöm, de nem haszontalan dolgok miatt ülök a gépnél, hanem mert dolgom van. Tulajdonképpen mindenbe belekötnek, mindent kigúnyolnak, amibe belefogok, amit elkezdek, vagy amit csinálok éppen.

Egyik alkalommal már az is eszembe jutott, hogy el kéne itthonról költöznöm, mert kezdem a türelmemet veszíteni, de mivel 18 évesen még nem sokat tudtam összegyűjteni munkából, így teljesen esélytelen..

Ti mit csinálnátok a helyemben? Mert én egyre gyakrabban érzem azt hogy a saját szüleim elviselhetetlenek.