Ti ezek után foglalkoznátok még a családdal? Mit tennétek a helyemben?

5 vagyok.

Ahhoz, hogy felnőtté válj akárhány éves is vagy, hátra kell hagyni a rossz gyerekkorodat. Meg kell tanulni, kizárólag magadra mutatni, amikor mutogatni kell. Van egy pont az ember életében, amikor már nem a szülei hibája az ember sorsa.

Szerinted nekem jó gyerekkorom volt? Anyám apám alkoholisták voltak. Pénz rengeteg, nekik. Nekem egy váltás ruhám sem volt, mindig ugyanabba jártam. A nővérem volt a befutó mindig, mert tehetséges művész volt, meg jól tanult, én meg egy kis senki voltam akinek naponta elmondta az apja 2.5 órában, hogy vesztes, és soha semmire nem fogja vinni az életben. Soha senki nem fogja szeretni, stb stb stb.

Nővérem persze jól elvolt mert körülrajongták.

Mára tudod mi a helyzet? Nővérem a mai napig nem tud meghozni egy önálló döntést se egyedül, mindig rá van utalva valakire. Igaz a diplomának köszönhetően állami cégnél dolgozik szerintem gagyi munkát 120000-ért.

Én nem néztem senkit, 19 évesen elköltöztem nő létemre otthonról. Mára havi 3-at hazaviszek, van két gyerekem, és pont le..rom, hogy milyenek voltak velem anyuék annó.

Mára ez is rendeződött, igaz költözés után 7 évembe telt, amíg sajnáltam magam úgy ahogy most te teszed. Felejtsd el, és vállalj felelősséget a saját életedért.

Basszus. Ha híd alatt kell laknod, az miért a szüleid hibája lesz? Vagy miért húgodé? Állj fel, és nézz szembe a saját életeddel.

Ha híd alá kell költöznöd, akkor nyilván vagy rosszul, vagy egyáltalán nem keresel pénzt, se a barátnőd.

Szedd össze magad, hagyd az önsajnálatot, mert ha beleragadsz abba a szutyokba amibe vagy, akkor tényleg egy hajléktalan szállón fogsz kikötni.

A legnagyobb jóindulattal írtam ezt a kis ébresztőt.

Nem hibáztathatod majd mindenért a rossz gyerekkorod. Lépj tovább.

Egyébként az ennyire "durva" történetek nekem mindig gyanúsak. Meghallgatnám a másik testvért, a szülőket is.