Az apukáknak miért lapos a kapcsolat attól, ha dolgozunk, a családdal vagyunk, néha barátokkal, rokonokkal?

Ezt én is tapasztaltam amit mondasz. Persze csak az én ex és jelenlegi páromról tudok nyilatkozni ez ügyben. Szerintem nekik azért, mert munkamániások, folyton ezerrel pörög az agyuk, és mikor hazaesnek és leülnének beszélgetni, tévézni vagy hasonlók az agyuk nem áll le, és valami aktív tevékenységet igényelnek, hogy el tudják terelni a gondolataikat a melóról, meg hogy leengedjék a fáradt gőzt. Ha az otthon nyugalmában maradnának még mindig a munka körül forogna az agyuk, amit nem szeretnének.

Egyszerűen nem fér össze az, hogy az ezerrel pörgésből beleüljenek a nyugis fotelból. Én ezt kalkuláltam ki velük kapcsolatba, méghozzá azért, mert 1-1 stresszesebb nap után nekem is van, hogy le se lehet lőni. Itthon rovom a köröket a lakásba minden cél nélkül és kattog az agyam.

Szerintem a napi rutin egy idő után már nem csak az apukáknak, hanem az anyukáknak is unalmas.

Az előző férjem soha nem akart menni sehová, csak a munka meg otthon, no meg a családi házzal járó tennivalók. Semmi szórakozás, semmi változatosság.

A második férjem pont az ellenkezője. Amióta vele vagyok, mind nekem, mind a gyerekeimnek sokkal izgalmasabb az életünk. A rokonlátogatás alap, de a férjem szeret eljárni hétvégente enni, vagy sörözni olyan helyre ahol én is és a gyerekek /már nem kicsik és szeretnek velünk jönni/ is jól érezzük magunkat. Mindannyiunk megtalálja a maga szórakozását ilyenkor. A baráti kör ilyenkor ott megtalálható.

Azt hiszem mindenkinek a vérmérséklete szerint kell élnie. Ha nálatok nem közös ez az igény, akkor is kell találni középutat, mert ha apuka menne, de anyuka mindig lehurrogja, egy idő után majd elmegy egyedül. Egy kicsit ő visszavesz, anyuka egy kicsit többet bólint, és máris megvan az összhang.