Miért mindig a rosszat látják bennem a szüleim?

Az a baj,hogy ha anyához kedvesen,normálisan odamegyek,hogy elkéredzkedjek valahová,vagy csak beszélgessek,ő mindig ideges,soha nem figyel rám,vagy ha igen akkor is a rossz tulajdonságaimat hozza fel (könnyen sértődök,nem a legjobb a bizonyítványom,de egyáltalán nem mondható rossznak)és a jót elfelejti,mikor nem vagyok rossz! Több is a jó tulajdonságom,ha kéri én szó nélkül segítek abban amiben kell,mégis megkapom egy héten legalább 3x,hogy semmit észre nem veszek,hogy mit kéne csinálnom.Azt mindig elfelejti hogy versenyt nyerek,hogy másból nagyon jó vagyok,csak egy-két dolog van amiben nem.De senki nem tökéletes,mit várnak tőlem? Mindig azt hiszi,ha odamegyek beszélgetni,hogy csak veszekedni akarok,vagy bármi ilyesmi ami rossz,de akkor miért mennék oda hozzá? Ő szinte flegma velem. És mindennél rosszabbul esik a világon hogy csak ezt látja bennem, a rosszat...