Anyát mintha kicserélték volna külföldön! Mit csináljak?

A családunk egyébként is szét van esve, nővérem , és én is egy időbe teljesen más irányba, otthontól messze költöztünk el. Mivel szüleimnek sok adósságuk van,Édesanyám külföldön talált magának munkát,ápol egy idős nénit.Egy hónapot van kint, egyet otthon. A család, akinél van, nagyon kedvesek, 3 emeletesen házban laknak, anyué és a nénié az alsó szint, a család fent lakik, de anyut családtagnak nézik, nagyon szeretik. Szóval nekem nem is a családdal van a gond.Van 2 kislány, anya sokat játszik velük, és mivel nem tudott jól németül, mikor kiment a két kislány tanítgatta nekik a nyelvet.Én elhiszem hogy szereti őket, de túlzás, amit mostanában művel.Interneten tudjuk csak tartani a kapcsolatot, családommal, nővéremmel is.Eleinte napi szinten beszéltünk,elmeséltük egymásnak a napunkat.webkamerán látjuk is egymást, de nekem feltűnt, hogy pár hónapja anyám kb semmibe vesz,mesélek neki valamit, és látom h tökre nem figyel,közbe netezik, képeket tölt fel..stb.Nem beszélünk már túl sűrűn, én is dolgozok, és rosszul esik,hogy abba a fél órába nehéz rám figyelnie. Nővérem is észrevette már ezt, meg azt hogy anya nem bír másról beszélni,csak a német családról.Úgy viselkedik ott, mint egy kisasszony, aztán hazajön, és semmi nem tetszik neki.

Apukám mindig mondja, hogy várja anyát,mielőtt hazajön,mindig kitakarít otthon.Mikor anya hazaér, mondja, hogy megy takarítani,mire mondom,hogy de apa rendet rakott nem? erre elneveti magát, hogy persze, úgy ahogy szokott... annyira megalázónak éreztem ezt, hogy szerencsétlen apám tényleg nem egy rendmániás, de legalább próbálkozik.

Most apa elvesztette a munkáját (létszám leépítés ) és apám se egy kapkodó idegbeteg, elég nyugodt, ahhoz képest hogy mennyi tartozásuk van, ő se viszi túlzásba a munka keresést ( ezt azért mondom, h nem anyámat hibáztatom csak)de anyámmal már ahányszor beszélünk CSAK Apámat szídja.Múltkor lázas voltam, mondtam hogy fekszek le, de akkor beszéljünk pár percet. Hát 50 percet beszéltünk, ő csak apáról panaszkodott, aztán arról áradozott,milyen jó kint németbe.Annyit már meg se kérdezett, hogy hogy vagyok ?( ha már mondtam neki, hogy mondjuk lázam van, és beteg vagyok)

Mikor hazautazunk, akkor se figyelnek egymásra, tv-t néz az egyik, a másik gépezik. És így megy el a napjuk.

Anya polcán a német kislányokról vannak kirakva képek. ez se esett túl jól.

Mikor esetleg meg akarjuk vele beszélni a dolgokat,sajnáltatja magát, hogy ő neki az ott kint az idegenek közt nem leányálom, és közbe meg apám nem akar dolgozni... hárít, és nem látja be hogy ez nem normális már.

Tegnap megint apuról panaszkodott, mire ezt írta: " már jobban el vagyok kint, németbe, mint itthon apáddal"

Aztán úgy tett, mintha semmi nem történt volna, nem érzékeli mekkora csalódás ez nekem. Mit tehetnék?hogy nyissam fel a szemét? :(

21L