Van itt olyan akinek az anyukája külföldön él? Fel tudtátok dolgozni?

Én 21 vagyok, a szüleim elváltak, mikor 6-7 éves voltam. Négy évvel ezelőttig tök jól éltünk, de aztán anyát kirúgták, így elindultunk a lejtőn. Tavaly év elején kiment gürizni Amerikába, a nővéremmel egyedül maradtunk itthon (ő két évvel idősebb nálam). Elég durva hiteltartozásunk van a késedelmi kamatok miatt, így úgy tűnik, anya már sosem fog abban a házban élni, amiért jelenleg is rabszolgáskodik. Két-három hónapja a nővérem is kiment bébiszitterkedni, úgyhogy most egyedül vagyok, persze ő nyár végén jön is vissza. Én valahogy már megszoktam igazából, pedig anyával is és a tesómmal is elég szoros a kapcsolatom, de hét közben lefoglal a tanulás, hétvégén a barátommal vagyok, amúgy meg intézgetem a papírokat meghatalmazással - merthogy mindig van valami behajtó, aki fenyegetőzik. Anyával nem beszélek sokat, akkor is csak e-mailezni tudunk vagy chatelni pár percet, mert mindig rohannia kell, meg el is romlott a saját gépe. Elég sz*r, viszont egy csomó mindent tanultam már, például hogy anyán és a tesómon kívül más rokonra nem számíthatok, és már nem okoz gondot, hogy felhívjak idegeneket (ez egy éve még elég nagy kihívás volt számomra). Szóval egy kicsit felnőttem, azt hiszem... Szerettem volna, ha erre 25 éves koromban kerül sor, de sajnos nem mi választjuk meg a felnőtté érés időpontját.

Azt tudom javasolni neked, hogy Te is kösd le magad valamivel, várd sok szeretettel és békével a babát a sok szomorkodás helyett. Persze ezek üres szavaknak tűnnek, és azok is maradnak, amíg nem táplálod be magadba a pozitív életfelfogást: mindennek a jó oldalát nézni, és arra gondolni, hogy lesz ez jobb is...