Szüleim nem tudják elfogadni, hogy külföldön fogok dolgozni . Mit tegyek?

én is voltam aupair, kétszer is, elsőre nagyon szívtam, szóval megértem h féltenek

DE! nem szólhatnak bele és ezt te is tudod. Hiányozni fogsz nekik, hülyén vezetik le. Nem kell mást csinálnod, mint elfogadnod h ők így aggódnak, komolyan, ne foglalkozz ezzel

Sok sikert, remélem jó családhoz kerülsz!!

És ha szívsz, akkor mi van? Legfeljebb tanulsz belőle. Probléma nélkül hogy tanulhatnál bele az életbe? Én szerintem a szülők nem azzal tesznek jót, hogy féltenek és megóvnak és le akarnak beszélni mindenről, ami rossz érhet, hanem igenis támogassanak abban, hogy menj ki és tapasztalj. Ha meg esetleg mégis belebuknál (amit hozzáteszem, erősen kétlek), akkor meg támogassanak abban, hogy tanulj a hibádból, vizsgáld meg miért nem sikerült a vállalkozásod, hogy legközelebb ne kövesd el ugyanazt a hibát.

Én is voltam kint, nekem is voltak szívás pillanataim, de én egy percig sem bántam még azt sem, amikor esőben lettem kivágva, mert a család úgy döntött nem kellek nekik többet. Nagyon sok nehéz pillanatom volt, és azt mondom szerencsére! Mert így tudtam megerősödni és megtanulni küzdeni... szóval anyukádék ne aggódjanak, hanem támogassanak és bátorítsanak, mert olyan nincs, hogy rossz lépés, de olyan igen, hogy rossz következtetés és felesleges seb nyalogatás.

Szóval lehet, hog ylesznek nehéz pillanataid, de azok a te pillanataid lesznek és csak rajtad áll majd, hogy mit hozol ki belőlük.

Ügyes legyél.

Én is szurkolok, hogy jó családhoz kerülj, én ugyan csak egyszer voltam, de az komoly "munkatábor" volt. :)

A szüleid nem akarnak elveszíteni, hiszen így nem látnak majd napi rendszerességgel, csak félévente, évente, ami persze hogy hatalmas változás egy család, pláne szülők életében, akiknek el kell fogadni, hogy nem elég hogy kirepültél, de rögtön külföldre... Majd megbékélnek, csak nem akarják hogy bajod essen és nyilván borzasztóan fogsz hiányozni nekik ezért akarnak mindenáron visszatartani.

Én szüleim sosem tartottak vissza semmi hasonlótól, de azért az arcukon láttam az aggodalmat, az izgalmat és amikor eltűntem a becsekkolásnál még néhány könnycseppet is, ami az én szívemet is elszorította kicsit. Szülőből vannak ők is, csak jót akarnak neked!

Én is épp külföldön vagyok bébiszitterként. Szüleim dettó így viselkedtek. Nemhagytam magam. A lehető legalaranyosabb családnál vagyok most :) Persze ők jót akarnak és féltenek, emiatt ne légy mérges rájuk. Legyen egy B terved mindig, egy hely ahova mehetsz ha valami rosszra fordul, vagy pénzed, hogy le tudj lépni ha kell. De ha esetleg az első ilyen élményed rossz, ne add fel, ne gyere rögtön haza! Hidd el, szuper élmények várnak rád! Sok sikert :)

egy párizsi bébiszitter

A 20.39-es válaszadóval értek egyet.

Mintha én írtam volna.

Èn 19 éves koromban mentem ki Angliába, azóta járom a világot, nekem is voltak szívás pillanataim, de soha egyetlen percre sem bántam meg, hogy ezt az utat választottam. Èn is megkaptam apámtól, hogy nem fogok tudni megszólalni angolul, stb... tévedett! :) Söt...

Elöször Angliába mentem elöször aupairnek, engem is tettek ki esöbe, novemberben, de akkor sem bánom! Mert ezektöl erösödik az ember. Olyanokat tanulsz meg amit az iskolákban nem tanítanak.

Szerintem is meg fogod állni a helyedet, mert ha már egyszer így eldöntötted, és nem hátrálsz vissza az ijesztegetésektöl, az azt mutatja, hogy igazán akarod.

Menj és ne törödj senkivel, jó lesz! :)

Off: Nem györi vagy véletlenül?