Anyát mintha kicserélték volna külföldön! Mit csináljak?
A családunk egyébként is szét van esve, nővérem , és én is egy időbe teljesen más irányba, otthontól messze költöztünk el. Mivel szüleimnek sok adósságuk van,Édesanyám külföldön talált magának munkát,ápol egy idős nénit.Egy hónapot van kint, egyet otthon. A család, akinél van, nagyon kedvesek, 3 emeletesen házban laknak, anyué és a nénié az alsó szint, a család fent lakik, de anyut családtagnak nézik, nagyon szeretik. Szóval nekem nem is a családdal van a gond.Van 2 kislány, anya sokat játszik velük, és mivel nem tudott jól németül, mikor kiment a két kislány tanítgatta nekik a nyelvet.Én elhiszem hogy szereti őket, de túlzás, amit mostanában művel.Interneten tudjuk csak tartani a kapcsolatot, családommal, nővéremmel is.Eleinte napi szinten beszéltünk,elmeséltük egymásnak a napunkat.webkamerán látjuk is egymást, de nekem feltűnt, hogy pár hónapja anyám kb semmibe vesz,mesélek neki valamit, és látom h tökre nem figyel,közbe netezik, képeket tölt fel..stb.Nem beszélünk már túl sűrűn, én is dolgozok, és rosszul esik,hogy abba a fél órába nehéz rám figyelnie. Nővérem is észrevette már ezt, meg azt hogy anya nem bír másról beszélni,csak a német családról.Úgy viselkedik ott, mint egy kisasszony, aztán hazajön, és semmi nem tetszik neki.
Apukám mindig mondja, hogy várja anyát,mielőtt hazajön,mindig kitakarít otthon.Mikor anya hazaér, mondja, hogy megy takarítani,mire mondom,hogy de apa rendet rakott nem? erre elneveti magát, hogy persze, úgy ahogy szokott... annyira megalázónak éreztem ezt, hogy szerencsétlen apám tényleg nem egy rendmániás, de legalább próbálkozik.
Most apa elvesztette a munkáját (létszám leépítés ) és apám se egy kapkodó idegbeteg, elég nyugodt, ahhoz képest hogy mennyi tartozásuk van, ő se viszi túlzásba a munka keresést ( ezt azért mondom, h nem anyámat hibáztatom csak)de anyámmal már ahányszor beszélünk CSAK Apámat szídja.Múltkor lázas voltam, mondtam hogy fekszek le, de akkor beszéljünk pár percet. Hát 50 percet beszéltünk, ő csak apáról panaszkodott, aztán arról áradozott,milyen jó kint németbe.Annyit már meg se kérdezett, hogy hogy vagyok ?( ha már mondtam neki, hogy mondjuk lázam van, és beteg vagyok)
Mikor hazautazunk, akkor se figyelnek egymásra, tv-t néz az egyik, a másik gépezik. És így megy el a napjuk.
Anya polcán a német kislányokról vannak kirakva képek. ez se esett túl jól.
Mikor esetleg meg akarjuk vele beszélni a dolgokat,sajnáltatja magát, hogy ő neki az ott kint az idegenek közt nem leányálom, és közbe meg apám nem akar dolgozni... hárít, és nem látja be hogy ez nem normális már.
Tegnap megint apuról panaszkodott, mire ezt írta: " már jobban el vagyok kint, németbe, mint itthon apáddal"
Aztán úgy tett, mintha semmi nem történt volna, nem érzékeli mekkora csalódás ez nekem. Mit tehetnék?hogy nyissam fel a szemét? :(
21L
válasza:Nem tudom :( nagyon csalódott vagyok. Mikor még otthon laktunk, és összevesztek apuval, azt vágta a fejéhez, ha nem lennének a gyerekei ( én és nővérem ) haza se jönne.
Most pedig már mi se lakunk otthon...Én kinézem már belőle, hogy egyszer csak ott marad
válasza: válasza:akkor anyukád még csak pár hónapja van kint, igaz?
van egy olyan fogalom, h "kultúrális sokk":
szerintem most ő a honeymoon periodban van, és szárnyal a föld felett, mert még csak azt veszi észre, h ott mi minden jó, otthon meg mi minden rossz. ez el fog múlni, hidd el. a németek nem olyanok, mint a magyarok (én Németo-ban élek amúgy).
EGyébként én lehet h megfognáma két vállát, és a szemébe ordítanék, h anyu figyelj már! a kinti gyerekekkel többet foglalkozol, mint a saját gyerekeiddel! ez nekem, nekünk sz arul esik!!! érted???!!! mi vagyunk a családod!
válasza: válasza:Nyugaton az élet sokkal jobb. Pláne ha egy gazdag családnál van. Ez nem titok. Vannak aranyos kisgyerekek, luxus, pénz, aztán hazamegy a lepukkant régi környékre, ahol ugyanaz az ember ül a TV előtt, mint az elmúlt 30 évben. Adósság, stb. Nem csoda hogy nem tetszik neki. Vagy elválnak, vagy nem, ezt mi nem tudhatjuk hogy nekik hogy előnyösebb.
De amit én nem értek, hogy te felnőtt fejjel miért lovagolsz ezen a kérdésen? Máshol élsz, van saját munkád, saját gondjaid, saját életed. Mert ha egy 13 éves tinilány lennél aki otthon lakik és nem tetszik neki ez a helyzet, megérteném. De szerintem ez már nem a te gondod. Minden nap beszélgetni? Hát nem tudom. Szerintem a felnőtt emberek havonta egyszer-kétszer, esetleg hetente egyszer beszélnek a szüleikkel. Ráadásul órákig? Hát nem tudom. Én egyetem előtt költöztem el otthonról, majd egyetem után külföldre, és ha ráérek szombaton délelőtt, akkor skypeolunk, de ha nincs idő, akkor hetekig nem.
Szóval én szerintem te ezt egy kicsit túlfeszülöd. Ha ők már nem szeretik egymást, akkor azon te nem tudsz változtatni. Az meg hogy ennyire igényled a napi 2 óra beszélgetést, hát alapíts saját családot.
Te egy kicsit félre érted a dolgokat,vagy csak a hibát keresed bennem... nem tudom.
Ne haragudj,hogy fontosak a családtagjaim, és nem akarom végig nézni,hogy tökre megy minden.
Igen,külön élek,de attól azt hiszem,van okom a családom miatt izgulni, és idegeskedni.Sajnálom ha másnak nem fontos ennyire a családja, de én nem érzem azt,hogy ahogy elköltöztem, közöm nincs hozzájuk. ( egyébként még csak 1 éve élek külön,mivel 21 éves vagyok csak )
A több órás beszélgetés engem is zavar, nem mondtam sehol sem,hogy én igénylem. én azt igényelném,hogy valaki megkérdezze tőlem is,hogy vagyok! Igen, van hogy több óráig beszélünk,amit nem én kezdeményezek, hanem anyám, és úgy gondolom,meg kell hallgatnom de órákig panaszkodik csak. mit mondjak neki? hogy unom, és hagyjuk abba a beszélgetést?
Családot pedig majd akkor fogok alapítani, ha én és a Párom úgy gondoljuk.Nem tudom,ennek mi köze ehhez.
válasza:Az a köze, hogy a pároddal beszéld meg hogy mi bajod van. Egy többszáz vagy többezer kilóméterre lévő ember, akivel egy évben párszor találkozol lehet az anyád, de értelem szerűen a napi gondjaidat nem vele beszéled meg, hanem azzal ki mellett van. Magyarul a családoddal. A pároddal.
És szerintem a gyereknek egyébként sincs beleszólása hogy a szülei szeretik-e egymást, vagy hogy jó nekik. A szülők lehetnek tekintettel a gyerekre amíg velük él, de most komolyan. Ha anyád kint érzi jól magát, hazajön és apádat basztatja. Ez szemmel láthatóan egyiknek sem jó. Akkor te miért akarod összezárni őket? Felnőtt emberek, el tudják dönteni hogy külön vagy együtt akarnak lenni, ez neked eshet rosszul, de nem igen tudsz tenni ellene. És nem kell "felnyitnod a szemét".
Egyébként ha nekem az egyik szidná a másikat, igenis megmondanám neki hogy haló, az apámról beszélsz, nem vagyok erre kíváncsi, mondjad a barátnőidnek! Ennyi.
Ezért mondtam, hogy egy olyan dolgon pörögsz, amibe sem jogod nincs beleszólni, sem képességed nincs beleszólni. Nem tudsz ellene tenni semmit.
válasza:21 évesen kicsit jobban is viselhetnéd a szüleid esetleges vállását, mért akarna nyukád az üres fészekbe, egy adóság halomhoz, és egy kényelmeskedő munkanélkülihez haza jönni
elég nagy vagy ahoz hogy az ő szempontjait is átlásd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!