Tegyük fel, hogy nyertek a lottón 300 milliót, mialatt még a szüleiteknél éltek, mennyit adnátok belőle a szüleiteknek és a testvéreteknek?

Én nem adnék senkinek pénzt a kezébe. Szerencsére a szüleim nem is szorulnának rá, inkább nyaralást, ilyesmit fizetnék nekik, amit maguknak sosem. :)

Van egy vállalkozásunk, én abba fektetném a pénzt. Új, modernebb eszközökre, plusz alkalmazottakra, hogy tudjunk fejlődni. Nagyobb lakást, nagyobb autót soha nem vennék, mert az ugyan egyszeri költség, hosszú távon viszont fent is kell tartani, ami egyszeri összegből csak viszi a pénzt, így elúsztatja a vagyont. A vállalkozás pedig termel, ez nagy különbség. :)

Fogalmam sincs, de sokat. Megkérdezném őket, mire vágynak, mit szeretnének! Szüleimnek adnék, amennyit kérnek (velük lakom de akkor is adnék, ha nem így lenne!), tesómnak nem adnék egyszerre sokat, mert ő nem tud bánni a pénzzel XD Pl. ha saját vállalkozást akarna, megbeszélnénk mit hogy és úgy. Nagyszüleimnek is adnék. És nagynénémnek is :)

Ja és tuti létesítenék valami állatmenhelyt, meg támogatnám a már meglévőket :)

Alapból semmit, de természetesen kérhetnek nyugodtan, ha szükségük van valamire. Viszont ez lenne a feltétele is, vagyis csak olyat állnék, amire szükségük. Lakásfelújítás ok, kacsalábon forgó palota nem oké.

Egyébként először elmennénk egy közös nyaralásra.

Én akármennyit nyernék, a következőt tenném:

Az egész összeget különféle bankszámlákra tenném (külföldre is, itthon is, több felé), és havi kamatozással kérném.

A tőkéhez nem nyúlnék.

A kamatokból adnék havi biztos bevételt a családom minden tagjának (logikusan úgy, hogy odaadnám anyunak és apunak a nekik járó részt, plusz apunak a húgomét is, hogy ő meg adja neki - így lenne csak illetékmentes).

Nem adnék milliókat, sem több százezret, hanem csak annyit, amennyiből tisztességesen és aggódás nélkül meg lehet élni. Magamnak sem vennék ki többet.

Viszont, ha valami szükségessé válik, azt a havi kamatokból pár hónap alatt össze lehet szedni, és természetesen ilyen értelemben mindenki megkapná, ami kell neki (mit tudom én, autó, vagy ilyesmi - de csak olyat, amit aztán ők, a fent említett segítséggel, de önállóan fenn tudnak tartani).

Oka: nem akarnám fenekestül felforgatni az életünket, hiszen mindenki boldog így, ahogy van.

Nem akarnám, hogy elköltsük hülyeségekre a pénzt, olyasmikre, amiket aztán nem tudunk fenntartani, így belebukunk az egészbe.

Egész egyszerűen csak normálisan, nyugisan akarok élni, különös elvárásaim nincsenek.