Ti mit gondoltok erről?
Meghalt egy alkoholista családtagom.
Masszív alkesz volt, a legrosszabb fajta.
Egy évben kb. 3 szor berúgott, de akkor hónapokig ivott, mindenét eladta, zaklatott minket éjjel, nappal, ellopta a dolgainkat, DVD lejátszót, Hifit, mikrót, ékszereket, ivott mint az állat hónapokig, folyton dörömbölt, pénzt követelt, aztán elment a padon aludt, züllött, csövezett, aztán ha józanodni akart, akkor jött hozzánk.
Anyám bátyja volt, anyám mindig pénzelte, kikupálta, befogadta, pedig ocsmány dolgokat mondott róla és rólunk, a gyerekeiről.
Ez a körforgás gyerekkorom óta ment, kb. 20 évig.
Most meghalt.
Mi gyerekek nem szóltunk semmit, csak menekültünk otthonról.
Most, hogy meghalt, éppen csak szentté nem avatják!
"Szegény, szegény beteg ember!"
Ma vesztem össze csúnyán anyámmal, aki azt mondta, hogy ez egy betegség volt a bátyjánál, és mi mindig önzők voltunk, mert nyafogtunk az alkoholista cirkusz miatt.
A tetvére kb. 500 esélyt kapott az élettől, mi a gyerekei soha ennyit.
Meddig oké azt mondani, hogy az alkoholizmus betegség?
És meddig van joga egy alkoholistának tönkretenni, kihasználni, meglopni másokat?
Meddig betegség ez, és mikortól jellemtelenség már?
Ti mit gondoltok erről?
válasza: válasza:Azt gondolom, hogy lehetne annyi méltóságod, hogy hagyod hogy szépen elcsituljon a dolog.
A hallottakat nem illik meggyalázni, még akkor sem, ha életükben nagy botlásaik voltak. Ez azért van mert már nincsenek ott hogy megvédjék magukat.
Merted volna ezeket a képébe mondani, akkor még becsülnélek is, de így, hogy már halott, ez gyávaság, és undorító is.
válasza:Egy szóval nem mondtam, hogy nem tetszik, ha valaki azt mondja, hogy ne gyalázzam a halottakat.
Ez igaz!
Az viszont megint igaz, hogy tegnap nem én kezdtem a "gyalázást", hanem anyám.
Hosszú, hogy hogy jött szóba, de megint elkezdte mondani, hogy az ő testvérét nem értette meg senki, mindenki önző volt szegénnyel, még mi a gyerekei is, mert nem tudtunk soha "tűrni", hiszen ez nem más, mint egy BETEGSÉG!
Nem hoztam volna fel a testvére halálát, ha ő elő nem jött volna vele.
Nem voltam önző soha, soha nem csináltam balhét, akkor sem, amikor meglopott minket, engem, mert kellett a pénz piára.
Azt vártam csak, hogy mikor szabadulhatok otthonról.
Arról nem beszélve, hogy amikor anyám a testvére támogatására költötte a pénzét, és neki nem maradt, én adtam neki pénzt, számtalanszor.
A temetést vajon ki fizette?
Anyám bátyja minimális összeget adott, anyámnak kell a pénz, nincs tartaléka.
Hát elmondanám, hogy a temetés legnagyobb részét én fizettem, természetesen elvileg kölcsönadtam, de tudom, hogy nem látom többé az összeget, de nem is érdekel, ezt az utolsót megtettem a nagybátyámért.
Az viszont felháborít, hogy anyám engem nevez önzőnek, aki képtelen megérteni egy "betegséget".
Még most is én vagyok az önző!
Az egész gyerekkorom az ő piálása közben telt el.
Kívánom, hogy senki ne tudja meg, milyen érzés, amikor éjnek évadján csönget és üvölt az ajtódnál egy részeg összesz.art, összehu.gyozott ember.
Még sírnunk sem lehetett, mert "szegény, hát alkoholbeteg"!
Közben ez a férfi ott gyalázott minket, ahol tudott.
Még most is én vagyok az önző, meg nem értő anyám szemében!
Ez az, ami fáj!
válasza:Ez nem betegség!
Nem ismeri be ,hogy a bátyja egy beszari puha pöts alak volt aki így menekült a problémák elől és nem mert velük szembenézni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!