Szülők-Gyerekek! Mit gondoltok erről az idézetről?
"Sok szülő túl sűrűn villantja fel a gyereknek saját felnőtt gondjainak és feldolgozatlan érzéseinek vakuját. Gyakran úgy érzem, egész társadalmunk elveszítette az éberségét, hogy ilyen sok mindenről ilyen nyíltan beszélünk a gyerekekkel. Ennyi felnőtt információ – szóbeli és érzelmi kacat – anélkül sürgeti a gyerekek felnőtté válását, hogy a szükséges érzelmi hátterük megvolna hozzá. 'Drukkolj nekem, kispajtás, hogy jól sikerüljön ez az üzleti út. Egyedül megyek, a kereskedelmi igazgató nélkül!' 'Istenem, de szeretném, ha nem kéne minden ünnepet a nagyszüleidnél töltenünk… de a nagyinak ezt ne mondd el, jó?' Vannak szülők, akik az őszinteséget összetévesztik a teljes kitárulkozással. A tisztelet azonban – természetéből fakadóan – némi távolságot követel. A gyerekeknek – minden kíváncsi kérdezősködésük ellenére – szükségük van a határokra, hogy szabadon, mégis biztonságban érezzék magukat. Tudniuk kell, hogy bizonyos dolgok csak a felnőttekre tartoznak, nem valók a gyerekek fülének." Részlet Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című könyvéből
Én találtam benne igazságot. Fiatalabb koromban sok panaszt hallgattam anyukámtól - az anyósára, apukámra, a munkahelyére. Olyanokat is, amiknek jobban örültem volna, ha nem tudom...
24L
tökéletesen 1et tudok érteni az idézettel.nem csak azért,mert magamra ismerek (mint gyerek),hanem mert sokszor hallom v látom h a szülők elvárják az együttérzést.ma már így is sokszor megerőltető a kötelező elvárások (pl.:pályaválasztás stb.),ugyan akkor azt mondják h 'gyerekként nem lehet semmi gondod'.
persze az se jó ha burokba nő fel a gyerek,de valakit felkészíteni az életre ink azt jelenti h jó példát kell mutatni és tanítani,nem pedig olyan elvárásokat támasztani,amire valaki se lelkileg se szellemileg nem elég érett.
Haladunk a korral, a mai gyerekek korábban érnek, nem minden esetben természetesen, de korábban jutnak el arra az érettségi szintre, ahová anyáink, nagyanyáink később jutottak el. Ez okozza talán, hogy azt várják, hogy érett, felnőtt személyiségként kezeljék őket a felnőttek. Ha fel tudják fogni, mikor nem történik ez meg, akkor megérdemlik, hogy megkapják. Az, hogy a gyerek felnőtt problémákról is hall, segít neki a felnőtté válásban, és így később jobban szembe tud nézni egy felnőtt problémáival.
Az idézet azt mutatja, hogy az illető, aki mondta, meg akarja védeni a gyerekét a valóságtól, a világtól, és ezzel nem segíti őt, hanem hátráltatja a világ megismerésében. Ha nem kéred a gyereked segítségét a problémáidban, később ő se fogja a tiedet kérni, és akkor majd egyedül kell szembenéznie kegyetlen igazsággal.
A problémák megosztása nem kitárulkozás, csak a bizalom és a szeretet egyik kifejező módja. Bizalom és szeretet nélkül pedig... hát nyilván tudjuk, milyen felnőttek lesznek azokból, akik ezt a két dolgot nem kapták meg.
"...A tisztelet azonban – természetéből fakadóan – némi távolságot követel..."
Ezzel a részével nem értek egyet ha ez a szülő-gyerek kapcsolatban jelenik meg. Egy tanító persze tartson 3 lépés távolságot. De egy szülő és egy kisgyermek esetében ez nem egészséges, pont a biztonság érzetét csökkenti.
Velem megtartották a hűvös távolságot a szüleim az eredménye az lett, hogy mindig MAGÁNYOS voltam és maradtam a mai napig is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!