Aki azt állítja, hogy a gyermeknek a szülőkre feltétel nélkül hallgatnia kell, az ezt mivel indokolná?

szerintem erős kiforgatása a 19-es válaszoló szavainak az, hogy a szülő magának akar jót.

nem magának, hanem egyszerűen a saját értékrendszere szerint. van valamiféle elképzelése arról, mi jó és mi nem a gyerekének, és nyilván eszerint neveli a gyermekét, mely nevelési módszer vagy jó vagy nem, vagy passzol a gyerekhez, vagy nem, de semmiképpen sem mondható önzőnek pusztán azért, mert a szülő a saját értékrendszerét veszi alapul. mást nem is tudna. mindenkinek vannak meggyőződései, ebben semmi önzés nincsen. pl. a te elképzelésed, hogy majd partnerként kezeled a gyereked. más talán úgy gondolja, azzal segíti a gyermekét a jó élethez, ha rendre és tiszteletre neveli. de egyikőtök se lehet biztos benne, hogy a gyereknek valóban ez a jó. láttam már rossz végkifejletet mindkét típusú családban.

szóval mindenki teszi a dolgát a legjobb tudása szerint. balgaság volna önzést kiáltani, csak mert a saját meggyőződése szerint nevel egy szülő.

A szülő mindig azt hiszi, hogy az a legjobb a gyerekének, ami magának is a legjobb vagy legjobb lenne, vagy legjobb lett volna. Azt pedig, hogy magának mi a legjobb, hogy hogyan érhető el, nyilván a tapasztalat alapján is jobban tudja, mint a gyereke, ezért arra veszi rá a gyereket újra és újra, hogy feltétel nélkül hallgasson rá.

Igen ez rossz tanács általánosságban.

"Én ezt másképp látom. Egészen megalapozatlan illúzió az, hogy a szülő akarata érvényesül. A szülő akarata egy szülő-gyermek kapcsolatban szerintem csak akkor tud érvényesülni, ha a gyermek is úgy akarja - vagy ha kényszerből teszi meg, ami viszont szerintem semmi jóra nem vezet."

Nem tudom, hogy van-e gyereked, vagy csak fantáziálsz mindenféle tapasztalat nélkül. Úgy gondolom, hogy amikre utalsz, amiket írsz azok a gondolatok jók, azonban nem minden élethelyzetre vetíthetők ki.

Pl. A 13 éves lányod el akar menni hétvégén bulizni, ám ezt Te mint szülő borzasztóan rossz ötletnek találod. Mit teszel? Elengeded, mert Ő mint kiskamasz úgy gondolja már elég érett az éjszakai kimaradásra?

Ha felelősségteljes szülő valaki, többek közt ebben az esetben nemet mond. Nem bízol a lányodra ebben a korban egy ilyen horderejű döntést. Nincs még tisztába a veszélyekkel, nem tudja felmérni a kockázatot. Ezért vagy Te a felnőtt, hogy ilyen helyzetekben tudd mi a helyes.

Persze ha te engeded, mert ugye a gyerek akarata az első, mert attól lesz később valaki, a következőknek teszed ki.

Tapasztalatlan kislány még, aki ha a buliba kiöltözik, akár úgy is kinézhet mint egy 17 éves rossz k..va. /bocsi az általánosításért, de a neten ez a trend/

Egy kb 18-20 éves fiú szemet vet rá, aztán viszi. A lányod ilyen helyzettel még nem találkozott, nem vagyok benne biztos, hogy 13 évesen fogja tudni mit kell tennie. Mer-e nemet mondani, vagy talán még örül is az újdonságnak.

Nagyon határozott véleménnyel vagy a gyereknevelésről. Azokból amiket írsz én tényleg arra következtetek, hogy vagy nincs gyereked /nem olvastam végig a kommenteket, ha szóba került már akkor bocs./ , vagy pszichológiát tanulsz, és itt akarod megváltani a világot.

Életszerűtlen, bár sok benne a jó gondolat, de nem kortól független.

Egy bizonyos ideig igenis feltétel nélkül el kell fogadnia amit mondasz, és ahogy egyre érettebbé válik, úgy mehet a saját feje után.

Szép lenne, ha a 4 éves gyerek megmondaná, hogy nincs kedve pl kirándulni, amivel felborítja a két szülő meg a két testvére napi programját, mert ugye nem erőltetjük.

A te módszereddel, hogy tanul meg alkalmazkodni? Hogy tanulja meg, hogy olykor olyan dolgokat is meg kell tenni, amihez épp nincs kedve az embernek?

Életképtelen, antiszociális embert faragsz belőle. Erre jó a születéstől fogva megadott fene nagy szabadság, és önálló döntéshozatal.

"Életképtelen, antiszociális embert faragsz belőle. Erre jó a születéstől fogva megadott fene nagy szabadság, és önálló döntéshozatal." - ebben erősen tévedni tetszel, kedves utolsó válaszadó. Nem tudom, mennyire vagy képben a makarenkói pedagógiában, de pont a szabadság és önálló döntéshozatal értékeire épít, miközben elsődleges célja pont a közösségi ember, a szocializáció - ami nem csoda, lévén fiatalkorú bűnözők fegyenctelepén került kidolgozásra alapvetően:)

A szocializáció egyik legjobb eszköze a gyerek bevonása a döntésekbe, pont ez késztet felelősségvállalásra... magad is megtapasztalhatod, ha úgy mész át egy úton, hogy fogják a kezed, eszedbe sem fog jutni, hogy körülnézz, az első dolog, hogy lepattintod magadról a felelősséget ösztönösen... ha elengedik, körül fogsz nézni:)

Mondjuk a kirándulásos példád nézzük úgy, hogy van egy 5 tagú család és:

a, a szülők eldöntik, hogy mit csináljanak hétvégén

b, a család - amiben mindenki egyenértékű és mindenkinek 1 szavazata van - megbeszéli és eldönti, hogy mit csináljon hétvégén...

Szerinted melyik fog felelősségre, szocializációra, közösségben létezésre tanítani???

Tudod, az a baj, hogy az ember egyik alapösztöne, alapszükséglete a biztonság iránti igény, és ez könnyű szerrel kialakítja a REND nevű borzadvány fétisét, ha nem figyelsz oda... így alakult ki a világtörténelem összes szörnyű, gyilkos diktatúrája is, nem véletlen, hogy az összes véreskezű despotának ez a szó volt a zászlóján legfelül... és az ember tudatába ez ilyen mély hitként beleivódik a szocializációja kezdetétől, hogy a REND, na az a minden, anélkül jön a káosz és a pusztulás...

Amit egyébként a tapasztalat egyáltalán nem igazol, volt egy német város, ahol próbaképp eltörölték a KRESZ nagyobb részének hatályát... minden ebbe szocializálódott ember meggyőződése volt, hogy másnaptól hullahegyek és roncsok fogják borítani az utcákat - a valóságban meg az történt, hogy az emberekben visszakapván a kontrollt megjelent a felelősségvállalás, és meredeken zuhant a balesetek száma... mert hát valójában a kontroll birtoklása felelősségvállalásra ösztönöz, a kontroll átadása meg felelőtlenségre.

A példádban említett éjszakai buliba készülő kiscsajra is van egy kézenfekvő, nem szélsőséges megoldás, a tárgyalás és kompromisszum természetesen, ami arra tanít, hogy normál emberi viszonyokban hogy szokás megoldani a vitás helyzeteket, érdekellentéteket.

az utolsónak sokmindenben igaza van, osztom a véleményét abban, hogy felelősséget és önállóságot csak viszonylagos szabadságban képes elsajátítani egy gyerek, márpedig ennek elsajátítása fontos ahhoz, hogy jól kormányozza az életét a szülői felügyelet alól kikerülve is, amikor felnő.

a probléma az, hogy merőben elméleti a megközelítése. a 13 éves lány példájára megoldásként annyit ír: tárgyalás és kompromisszum. oké, ezek szépen hangzanak, de hogyan is nézhet ez ki a gyakorlatban? miféle kompromisszum valósulhat itt meg? hiszen a gyerek vagy elmegy, vagy nem. kétpólusú a dolog. vagy azt várnánk a szülőtől hogy bizonyos feltételek mellett mégis elengedje valameddig a lányt az éjszakába? ezt nem nevezném kompromisszumnak. hisz mindenképp feltételekhez kötött a dolog, 17 évesen is (csak az elvárások változnak, egy 17-18 éves esetében már annyi is elég lehet, hogy ne essen haza hajnal 4-kor csatak részegen bugyi nélkül).

A családi kirándulás példája pedig: oké, szavazzanak, de vajon elég a többségi szavazat, vagy a 4 évesnek vétójoga van? mert nekem úgy tűnt, hogy a leírt példában mindenki akart kirándulni a 4 évesen kívül. általában az ilyen helyzetek nem nélkülözik a családtagokkal való előzetes egyeztetést és megbeszélést, de ennek ellenére simán lehet, hogy szombat reggel úgy ébred a 4 éves, hogy ő nem akar menni sehova. a megbeszélés, tárgyalás, kompromisszum szép dolgok, de nem mindig működnek, be kell látni. és egy 5 tagú család már elég nagy ahhoz, hogy igenis szükség legyen "kormányosra", akire esetenként hallgatni kell. nem az abszolút engedelmességet hirdetem, viszont nem is a korlátlanul szabad, döntéseikben teljesen magárahagyott gyerekek eszményét. de magam sem tudom, pontosan hol is az arany középút, én is csak lavírozgatok, és próbálom jól csinálni.

az imént, ahogy a válaszomat írtam, meg is kérdezte az 5 évesem, hogy mit csinálok, és elmagyaráztam neki ezt a kis vitát nagyvonalakban, a véleményeket és ellenvéleményeket is, de arról nem szóltam, hogy én mit is gondolok. minderre annyit mondott: szerinte a szülő mindig jót akar a gyereknek, csak nem mindig sikerül neki. hát nem tök igaza van? milyen remek és tömör megfogalmazás! tök büszke vagyok. :) és aztán hozzátette, hogy csak az a fontos, hogy a gyerek és a szülő szeressék egymást. na igen, ő még nyilván nem tudja, hogy a szeretet nem olyan egyértelmű dolog... vagy talán mégis az?

" minden ebbe szocializálódott ember meggyőződése volt, hogy másnaptól hullahegyek és roncsok fogják borítani az utcákat - a valóságban meg az történt, hogy az emberekben visszakapván a kontrollt megjelent a felelősségvállalás, és meredeken zuhant a balesetek száma... mert hát valójában a kontroll birtoklása felelősségvállalásra ösztönöz, a kontroll átadása meg felelőtlenségre. "

Ez jogos lenne, ha nem lett volna előzőleg szabályozás, ami által egy alapot és egy tudást elsajátítottak a sofőrök. Akkor lenne helytálló itt ez a példa, ha egy olyan területről szólna, amiben nincs még az érintetteknek ismeretük.

Pl: feltalálnának egy 5 személyes kis családi repülőt. Amihez holnaptól mindenki hozzájuthatna. Mondjuk ingyen adnák, csak át kellene venni. Holnapután az egész város azzal menne mindenfelé.

Szabályokat nem hoznának arra, hogy milyen magasan haladhatsz, ha keresztezed a másik útját merre kerülheted, /le, föl, jobbra vagy balra/. Milyen gyorsan mehetsz, a láthatóságodat hogy oldd meg.

Szerinted mi lenne? Már csak a tudatlanság miatt is rengeteg lenne a baleset, mivel senki nem mutatta meg az irányvonalakat úgy, mint az autós példában. Nincs mihez tartás.

A nevelés is ilyen. Meg kell mutatni az irányokat, be kell tartatni bizonyos szabályokat, és utána hagyni, hogy a szerzett tudást szabadon használja.

Nem elnyomásról beszélek, hanem tanításról.

" miféle kompromisszum valósulhat itt meg? hiszen a gyerek vagy elmegy, vagy nem. kétpólusú a dolog. vagy azt várnánk a szülőtől hogy bizonyos feltételek mellett mégis elengedje valameddig a lányt az éjszakába?" - tudod, kedves előző, most én vagyok a soros a "volt már ilyen korú gyereked?" kérdés feltételében:))))) Csak mert a kompromisszumoknak természetesen tág tárháza van, ugye létezik a "nem éjszaka, de az este", létezik a "kikkel", a "hova" a "meddig" - és még sorolhatnánk...

És nem, természetesen szó sincs vétójogról...

És tudod, pont az a baj az "erőszakos értékrendi szembenállással", hogy pont a szeretet lehetőségét öli meg egy idő után... és képződnek általa a "rám se nyitják az ajtót vénségemre, pedig én mindig a legjobbat akartam, keményen fogtam" típusú helyzetek.

az eltörölt kresz témához ezt találtam. ebből az derül ki, hogy nem töröltek el minden szabályt. a kommentelők is rávilágítanak visszásságokra.

[link]

tehát ha ez a példa azt akarta alátámasztani, hogy a kontrollálatlan szabadság a nyerő, akkor engem nem győzött meg.

Kedves #28, eleve ezt írtam "hol próbaképp eltörölték a KRESZ nagyobb részének hatályát" - mert ez volt a valóság:)

Az "eltörölni minden szabályt" az meg nyilván egy másik véglet. A kérdés a szándék, a trend, hogy most mesterségesen növelni, avagy a lehetséges minimumra akarjuk csökkenteni a szabályok számát... momentán a törvénykönyvek csak folyamatosan vastagodnak, és az emberek óhatatlanul ugyanezt a borzalmas személetet viszik át többségükben a családjukba is...

"Csak mert a kompromisszumoknak természetesen tág tárháza van, ugye létezik a "nem éjszaka, de az este", létezik a "kikkel", a "hova" a "meddig" - és még sorolhatnánk... "

Remélem jól értelmezem ezt a hozzászólást, és valóban arról szól, hogy el lehet engedni azt a 13 éves kislányt, ha egyetértünk azzal akikkel, ahová, ameddig.

Önmagadnak mondasz ellent. Ez pont nem az, hogy az történik amit a gyerek szeretne és önálló döntést hozhatna. Ez pont arról szól, hogy az és úgy történik, ahogy és amit a szülő szeretne. Így csak az illúziója marad annak, hogy a gyerekkel meg van beszélve. Te mosod kezeid mert jó szülőnek hiszed magad, a gyereked meg épp úgy duzzog a szobájába mintha el se engedted volna. Két kamasz fiút nevelek, a sűrűjébe vagyok, és az eddigi időt is végigcsináltam.

A gyerek fejébe az amiről te írsz így fogalmazódik meg.

Milyen igazságtalan az anyám. Amíg a többiek később indulnak, én akkor már nem mehetek velük. Tovább is maradnak, nekem haza kell érnem már ilyen korán. Csak a Mariékkal mehetek a plaza-ba, pedig a Karcsiékkal akartam menni a discoba.

Nem ért meg engem anyu, utálom!

Szerintem nem célravezetőbb annál, mintha nem engedem el oda ahová szeretne, és ezt a reakciót váltom ki.

- Persze mert nekem semmit nem lehet.