Barátnőm azért akar ebben az évben második gyereket a 2 éves kislánya mellé, hogy azok ketten majd foglalják le egymást ő pedig magával foglalkozhasson. Normális ez?

Milyen tevékenység az, amit ketten kontrollálatlanul folytathatnak órákig, egy három éves és egy két hónapos gyermek? ... vagy egy 4,5 és egy 1,5 éves gyermek?

Ez még az előbbi két véleményemhez... 58/F

"A barátnője életére,gyerekére és hogy mindent megkapott az élettől amit akart.A kérdezőnek nincs gyereke de már akarna valójában csak várja a megfelelő időt hozzá ami lehet sosem jön el.Erre féltékeny,irigy!"

az a furcsa helyzet állt elö, hogy az én ismerösömre ez igy ahogy van igaz.

2 honap után jött a gyerek, a csaj elötte nem dolgozott, nem csinált semmit. most van nekik egy 2 éves lányuk, aki egy elkényeztetett hisztizsák, ö is akar második babát... én nem lennék rá irigy, van egy pasi, akitöl hipp-hopp lett egy gyerek, akivel nem tud mit kezdeni, a pasi meg a növel nem tud mit kezdeni, mert még el sem akarja venni, söt! még összebujni sem akar vele, nem még második gyereket.. a csaj végzettség nélkül van, amihez hozzákezdett nem fejezte be.. mire lenne irigy a kérdezö? hogy van egy 28 éves nö, egy 2 éves gyerekkel, szakma és képesitések nélkül, akinek még a párkapcsolata se müködik, és az eddigi életében mindent tálcán megkapott, mostmeg idegösszeomlást kap a 2 éves gyerektöl és babysitterhez adja hetente 4szer 4 orákra....? ez inkább egy nagyon szomoru helyzet, ami abszolut nem irigylésre mélto.

szerintem is rémes a kérdező hozzáállása, de hogy a kérdésre is válaszoljak: igen, normális a barátnőd. nyilván sarkosan fogalmazta meg a dolgot, de valóban fontos érv a testvér mellett, hogy az elsőszülött ne legyen egyedül, játszhasson majd együtt a testvérével, és a testvére személyében legyen egy életre szóló barátja (jó esetben). hogy ez bizonyos szempontból tehermentesíti az anyát (ha mázlija van), az plusz jó az egészben, de ezt a könnyebbséget bőven ellensúlyozza a két gyerekkel járó dupla felelősség (na meg az állandó testvéri viták simítgatása). nekem is egykém van, már 5 éves, és tökre sajnálom szegényt, amikor síri csendben játszik egyedül a babáival, amíg nekem valami egyéb dolgom van. látom a baráti családokban, hogy ahol több gyerek van, ott viták ide vagy oda, sokkal jobban megtanulnak önállóan játszani, kreatívan együttműködni, társas tevékenységekben részt venni a gyerekek. igenis óriási érv az a többgyerekesség mellett, hogy tudjanak egymással játszani a testvérek. és igenis érezheti úgy egy anya, hogy de jó lenne ha nem neki kellene a gyerekpajtás szerepét is vinnie az egykéjénél. akinek van már gyereke, az nyilván tudja, hogy mivel jár egy második baba, nem hiszem hogy nem látná reálisan a második babával járó többletterheket, ellenben rólad sokkal inkább feltételezhető ez, hisz messze is laksz tőle, gyereked sincs, és az érzelmi intelligenciád sem járhat az egekben.

még jó hogy te még megfontolod ezt a gyerekvállalás dolgot, a te fejedben van is mit rendbetenni :)

Nyilván megjelentek a kis anyukák, akik azt hiszik, hogy a gyereknemzés a legnagyobb tett a világon. Gondolják ezért vagy rá féltékeny.

Aki szerint meg az anglisztika normális szak...8 általánoshoz képest az. Persze Angliában pont nem sokat ér. Mint egy semmihez sem értő helyi lakos(már ha megy annyira az angol, mint egy helyinek).

Fro.-ban sincs előrébb, gondolom franciából elég rosszul áll. Ideje lenni neki is tanulni legalább valami szakmát. Főleg, ha nem is szerelmesek a férfival. Ki tudja meddig tart a kapcsolat.

Aki annyira életképtelen, hogy repülőjegyet nem tud venni, nyilván nem fog tudni gyerektartást intézni külföldön. És akkor majd mehetnek a híd alá.