Hogy értessem meg a szüleimmel, hogy nem ezt a pályát szeretném?
Anyukám azt szeretné, ha jogi tolmács lennék. Azaz, bírósági jegyzőkönyveket fordítanék, meg hasonlók.
Szlovák-magyar fordításokról lenne szó. Mivel Szlovákiában élek, és mindkét nyelvet folyékonyan beszélem, el is küldtek komplett szlovák környezetbe tanulni.
Csakhogy engem ez a pálya abszolút nem köt le.
Szeretek nyelveket tanulni, de nem ezeket. A tolmácsolással nincs bajom, de inkább tanulnék más nyelveket.
A szüleim tudják, hogy egyetem után külföldön akartam dolgozni, ezért erőltetik a jogi irányt, mert azt ugye máshol nem lehet hasznosítani.
Az egyetemen kb csak szenvedek, annyira nem megy. Főként csak szlovákok vannak itt, egyes anyagokat át se veszünk, mert hogy aki szlovák gimibe járt, az tanulta. Az 50-ből 3-an vagyunk magyarok. A vizsgán persze kérik ezt is.
Nagyon nem megy a suli, és már többször mondtam, hogy váltani szeretnék.
Szintén tolmács irány lett volna az én ötletem is, csak finn és orosz irányba. Anyuék még a jelentkezési lapot se engedték beadni oda.
Akárhányszor felhozom, hogy váltanék, üvöltés a vége. A részükről.
A másik, ami zavar, hogy 5 év csak a tolmács suli )elsős vagyok) minimum 2 év a szakosítás...bár a jogi lehet több...
Hogy értessem meg velük, hogy ez az ő álmuk, nem az enyém?
válasza:Úgy, hogy elkezdesz felnőtt módjára viselkedni?
Érvelsz és ragaszkodsz a döntésedhez.
Ha nem támogatnak benne, saját lábra állsz.
Ha alapvetően nincs bajod a fordítással/tolmácsolással, akkor elég kézenfekvő megoldás amit most tanulsz. Az, hogy valami nem megy az egyetemen, azon könnyen lehet segíteni, "csak" szorgalom kell hozzá. Ettől persze megtanulhatsz mellette oroszul, vagy akármilyen nyelven. Ha munkát keresel majd X év múlva, jól fog jönni.
Ha annyira hányingered van az egésztől, akkor persze érdemes váltani, de ahhoz, hogy mindent újból kezdj nagy kitartás kell.
Már milliószor leültem velük, hogy beszéljük meg. Én felnőtt módjára érveltem, de utána jött az "Amíg a mi kenyerünket eszed, addig kérdés nélkül teszed, amit mondunk".
Ritkán vagyok otthon, mert messze tanulok. Mikor legutóbb hívtam anyukámat, hogy elmagyarázzam neki, mit is szeretnék, elintézett annyival, hogy ha ezt az iskolát befejeztem, olyan egyetemen csinálhatom meg a második(!) diplomámat, amilyenen szeretném. Szerintük egy diplomával az ember nem is ember. A lényeg, hogy nekik egy sincs.
Anyu még próbál megértő lenni, de apunál az érvelés befejeződik annyival, hogy "Mert én azt mondtam! Nekem egy taknyos nem dirigál! Hol élünk?"
Mikor mondtam anyunak, hogy egy tárgyat talán át kell vinnem másodikba (17 vizsgám lesz 3 hét alatt), elkezdett pánikolni, hogy apu meg fog ölni.
A hányinger enyhe megfogalmazás. Nem bírok ki még 7 évet.
Nem tudok mellette más nyelveket tanulni, mert a vizsgáimra alig bírok felkészülni.
Minden reggel gyomorgörccsel megyek iskolába. :(
válasza:"Amíg a mi kenyerünket eszed, addig kérdés nélkül teszed, amit mondunk".
ÍGY VAN.
DE felnőtt vagy (elvileg). Dönthetsz úgy, hogy "nem eszed" tovább.
Ha akarsz valamit, CSELEKEDSZ!
Ha akarsz valamit, MEGMUTATOD, hogy MINDENBEN felnőtt vagy.
válasza:
válasza: válasza:Jól írták az előttem szólók.
A tantárgy átvitelt meg nem kell a szülők orrára kötni, hisz ha te nem mondod ők honnan tudnák meg? Vannak olyan esetek amikor szóba jön az átvitel lehetősége sok diáknál, de aki nem járt egyetemre és ilyen begyepesedett szemléletűek mint a te szüleid ezt kész tragédiának veszik.Holott nem az.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!