Más is csalódott már az anyukájában?
Úgy igazán, "egy világ omlott össze a felismeréssel" érzéssel. Amikor rádöbben, hogy az anyja sem egy szent, meg van a saját gyarlósága, amit piszok nehéz elviselni. Én sajnos igen, amióta megszületett az első gyerekem, egyre jobban romlik a kapcsolatom az anyámmal. Én sem vagyok egy egyszerű ember, de néha már úgy érzem jobb lenne minden kapcsolatot megszakítani vele. Valamikor pedig ő volt a mindenem, nem tudtam lélegezni sem nélküle. Nagyon szerettem. De most már nem vagyok abban sem biztos, hogy ő szeretett-e valaha igazán...
(nem vagyok már kamasz, 40 vagyok nemsokára.)
:( szörnyű dolgok ezek. Szülőként az egyik legnagyobb feladatomnak tekintem, hogy az én gyerekeimnek sose kelljen majd csalódniuk bennem...
Az én esetemben nem voltak ilyen kemény atrocitások, egyszer kaptam csak egy pofont mert valaki felidegesítette anyámat és rajtam ütött vissza. Nálam inkább az az eset van, amikor egyszer csak tudatosul benned, hogy anyád önző, a legtöbb esetben csak magára képes gondolni. És vannak olyan tulajdonságai, ami miatt úgy be tudnék neki olvasni, hogy ihaj.... pl ő egy pletykás vénasszony, akinek a lepcses szája sosem áll be, ha valakin éppen csámcsogni lehet.:S sokszor elgondolkodom, vajon rólam, a családomról miket ad tovább másoknak. De ez csak egy kis része a problémáknak. Amúgy nálunk is meg van az, hogy a bátyámat sokkal jobban szereti nálam, nem kimondva, csak éreztetve.
Ezeken a problémákon felül számomra az egyik legnagyobb gondom, hogy nem megfelelően szocializálódtam, így nem tudok fenntartani barátságokat, még van hogy rokoni kapcsolatnak is pikk-pakk véget vetek, ha épp úgy adódik. Ezt is anyámnak rovom fel:S
gondolom van a pszichológiának külön válfaja, ahol a gyerek-szülő kapcsolatot elemzik ki alaposan.
18:25 vagyok. A pszichológia azt mondja, hogy minden későbbi kapcsolatunkat megalapozza az anya- gyerek kapcsolat...na, akkor szép kilátásaim vannak a jövőre nézve:))
Kérdező, szerintem mindenki életében eljön az a pillanat, amikor rájön, hogy a szülei is emberből vannak, a maguk hibáival. Mivel a rokonainkat kapjuk és nem választjuk, sokat nem tehetünk, mint elfogadjuk és határokat állítunk fel, hogy mi az amit megengedünk és mi az amit elengedünk magunk mellett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!