Más is csalódott már magában? Ilyenkor mit kell tenni? Nagyon kiborultam
20éves lány vagyok, sminkes.
Imádom a szakmámat, dolgozom is benne, eddig ahány sminket csináltam (esküvőre, hétköznapokra, egyéb alkalmakra stb) mindenki szépnek tartotta, mindenki megvolt elégedve vele, sokan dícsérnek.
Régen amikor még nem volt oklevelem amatörként neveztem egy versenyre utolsó lettem, tudom azért, mert kevés volt a tudásom, de meg is volt bundázva, a lényeg hogy nagyon megalázó volt a szitu és rossz élményként maradt meg.
Mégis ezt a szakmát választottam, azóta meglett az oklevelem, és ugye dolgozom is a szakmában, imádom csinálni.
A napokban volt egy hirdetés hogy lesz egy sminkverseny, szerettem volna jelentkezni rá, elküldtem a jelentkezési lapot kitöltve, megvettem, ami kell. Modellem is volt, tegnap jött át sminkpróbára, rengeteg ötletem volt
De itt volt barátom, az ő barátja, tesómék, és poénból tesóm kigúnyolt, én hiába koncentráltam elkezdett remegni a kezem, és egyszerűen képtelen voltam bármit is csinálni, elrontottam a formát, leblokkoltam.
Egyszerűen nem tudtam semmit sem alkotni, könny szökött a szemembe, eszembe jutottak a régi emlékek, és mondtam a modellemnek, hogy ez nem fog menni, inkább hagyjuk.
Este nagyon kiborultam, elkezdtem zokogni, csalódott voltam, féltem attól hogy a versenyen megismétlődik a régi sztori, féltem hogy beégek, egyszerűen úgy éreztem nekem ez nem fog menni. Barátom értetlenül nézett rám, azt mondta nem érti, mert tudja hogy ez az életem, tudja hogy kreatív vagyok, és ha ráfeküdnék menne, de egyszerűen teljesen kiakadtam... csalódott voltam.
És olyan megalázó, hogy csalódott bennem barátom is, meg mindenki aki látott, bár előttük nem sírtam.
Úgy szégyellem magam...
Nem tudom akarok-e még a sminkeléssel foglalkozni, és ciki vagy sem ma visszamondta a nevezést.
Mit kellett volna tennem? :(
nem tudom elmondani mit érzek... egy senkinek érzem magam... úgy érzem senki szeme elé nem akarok kerülni, úgy érzem egy értéktelen hülye vagyok... alapból kevés az önbizalmam, most még jobban kevés lett, egy jelentéktelen féregnek érzem magam... barátom azt mondta ha valamit szeretünk csinálni az igenis meghozza a gyümölcsét, és én ezt imádom, mert tudja hogy ez a mindenem, a szakmám és a hobbim is egyben, ne adjam fel. De egyszerűen be kell látnom: kevés vagyok. Magamon megtudnám csinálni a sminket, a modellen nem.
Bocsi, most biztos kifogtok nevetni,hogy hisztizek, de ez nekem fontos :(
Volt már nektek is ilyesmi csalódás szakmában, hobbiban, sportban? Felálltatok és mentetek tovább? Vagy mit tettetek?
válasza:köszönöm.
Tesómék utána elmentek, de barátom és a lány barátja figyelte minden mozdulatomat, és egyszerűen tök ideges voltam, hogy rám várnak, hogy végezzek, próbáltam beszélgetni a lánnyal, nem tudtam elterelni a figyelmemet.
Köszönöm Neked a biztatást :)
válasza:Kigúnyoltak. Poénból. Kevés megalázóbb dolog van a gúnynál. Nagyon nagy hibát követtek el ellened.
Most talpra kell állnod, leporolni a ruhád és továbblépni, ehhez kell egy kis idő. A japánoknál tradíció, hogy egy kis keljfeljancsi babát tesznek a kisbaba ágyába, és első játéka. Olyan, ami eldöntik és visszaáll talpra.
Nagyon fontos az életben ezt megtanulni, életbevágóan fontos. És a természetük is olyan: mikor volt a szökőár-földrengés- amikor egyik pillanatról a másikra sokan a szeretteiket elvesztették, vagy házukat, mindenüket - azonnal talpra álltak, segítettek egymásnak, másnap, aki tudott már ment dolgozni.
tesóm ilyeneket mondott poénból, hogy
"mit sminkelsz, az nem smink, hanem kosz az arcán"
"gyere sminkes nekem is dobj egy szexi makeupot"
"a egy jó sminkes mindennel tud dolgozni..."-röhögve flegmán mondja (ez egy szállóige, amit anno a sminkmesterem tanított nekem, és azóta is használom idézetként, tesóm tudja hogy használom, ezért gúnyolt vele"
"fú mekkora alkotás lesz ebből..." stb
Amikor anyám látott kérdezte mibaj, elmondtam hogy mégsem megyünk versenyre erre ordított velem, hogy "mert még ennyit se tudsz, nem is érdemelted meg az oklevelet"
olyan nehéz volt kibírni, hogy ne sírjam el magam mindenki előtt. Így is szégyellem magam ,hogy barátomnak zokogtam, szegény ő meg csak ölelt és puszilgatott, meg vigasztalt.
Annyira szégyellem magam, úgy érzem van egy semmirekellő
értéktelen buta barátnője, akiben még csalódnia is kellett, nem csodálnám ha elhagyna egy okosabbért.
:(
mindenkinek az a fontos ami, mások az értékrendünk szóval nem nevetünk ki.
Csatlakozom az előttem szólóhoz, továbbá azt kell mondjam a lehető legrosszabb dolgot tetted azzal hogy visszaléptél. Ezzel fonett módon csak még mélyebre taszítod magad ebben az egészben, szembe kellett volna menned vele, és megtenni amit megtudsz, nem szégyen az ha az ember kiteszi szívét lelkét de nem sikerül, elmondhatod hogy megtettél mindent de ez most nem volt elég majd legközelebb.
Ez kb olyan mint odamenni a lányhoz aki tetszik vagy nem, ha nem mész oda 100% hogy vesztel, és csak bákódsz majd miatta, rágódol, de ha megteszel mindent érte, és tegyük fel elküld akkor is jobban vagy mert odamentél.
Nem szabad feladni a célod, álmod, a félelemért, mert akkor idővel az fogja uralni az életed, és az életed szükülni, míg félelmeid nőni fognak az életed más területén is.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!