Elviselhetetlenül idegesítő anyukával mit lehet kezdeni? Ott tartunk, hogy már ha csak eszembe jut, gyomorgörcsöm van!

#7

- év elején (februárban) elveszítettem a munkám. Akkor már halasztós voltam, pont amiatt, hogy egy kicsit anyagilag összeszedjem magam. Rögtön elkezdtem munkát keresni, de addig is élni kell. 3 hónapra volt elég a tartalékom, azt feléltem. A 4. hónap végén (június) az akkori barátom, akinél laktam, szakított, mert nem akar eltartani. Egyébként azért nem találtam munkát, mert hülye fejjel az alapján kerestem, amit ő igényelt (minimum ennyi pénzt kapjak, maximum annyi munkaidő, semmi műszak, stb., a munkák nagyját kapásból kiejtette ezzel).

- Amikor kidobott, akkor még halasztottam. Ennek semmi köze az egyetemhez. Ennek ahhoz van köze, hogy akkor dobott ki, amikor már konkrétan 2000 Ft volt a pénztárcámban. Nem tudom, hol írtam, hogy köze van hozzá. Ahhoz van köze, hogy gondoltam oké, most tényleg nagyon nagy gáz van, most talán segítenek a szüleim.

Sajnos nem így történt, anyám cseszegetett és a vérem szívta, amikor amúgy is magam alatt voltam, hiszen semmi nem jött össze: ahelyett hogy pénzt gyűjtöttem volna, feléltem azt is, ami volt, elveszítettem a lakhatásom, stb.

- konkrétan 1, azaz EGY hétig "ültem a seggemen", eközben is jelentkeztem állásokra, csak már nem foglalkoztam az exem igényeivel. Koli, barátok, szálló, ezt komolyan gondoltad? 2 ezer forintból úgy, hogy péntek este 10-kor közlik veled, hogy 24 órád van elköltözni, és 2 ezer forint áll rendelkezésedre, mégis hova? hogy? A barátaim sajnos nincsenek abban a helyzetben, hogy segítsenek, legtöbbjük külföldön van. Jó, Drezdába hívott egy barátnőm, de 2 ezer forintból nem tudtam kimenni.

Egy hét után visszajöttem, szívességi fuvarral, és konkrétan semmivel. Le volt beszélve egy interjú, bentlakásos munkára. Azt természetesen azonnal elvállaltam, hiszen pénz nélkül úgyse tudtam volna semmilyen szállást kifizetni. Ez még júniusban történt.

- nem vártam senkitől, hogy kihúzzon. Azt mondjuk elvártam volna, hogy miután az exem pl. pontosan tudta, hogy mennyi pénzem van, nem akkor dob ki, amikor az elfogyott. Főleg hogy felajánlottam, hogy amíg munkát keresek, addig elköltözöm valami olcsóbb helyre vagy ilyesmi.

- a munkahelyemen mondtam az interjún, hogy lesz néhány órám az egyetemen, amire be kell járnom, azt mondták, hogy természetesen, semmi probléma. De amikor eljött a szeptember, akkor hirtelen probléma lett. Pontosabban azt mondták hogy oké, csak most ezen a héten pont közbejött valami, meg a következőn, meg a következőn, és mire észbe kaptam, elúszott a dolog. A 8 órás munka helyett is nem ritkán dolgoztam 12-14 órát, persze plusz pénzt nem kaptam.

- a mostani párommal azért költöztem össze, mert ő is pont albérletet keresett, amikor én úgy éreztem, hogy nem bírom azt a munkát, és így logikusnak tűnt, hogy vegyünk ki egyet, az olcsóbb.

Ne haragudj, de ezek a vádak nagyon rosszul estek. Nyilván én sem vagyok tökéletes, de senkire nem akaszkodtam rá. Senki nem tart el. Nem várom senkitől, hogy megoldja a problémáim, de néha egy kis segítség igazán jól jönne. Mondjuk csak annyi, hogy nem hív fel kéthetente anyukám, hogy lecsesszen, amiért nem megy az egyetem.

Szívesen átmennék levelezőre, csak nincs ez a képzés, már néztem. Az egyéni tanrend is jó lenne, de mire adnák meg? Ahhoz munkaviszony kéne, én meg feketén dolgoztam. De amúgy az se segített volna. Heti 7 nap 12-14 óra munka mellett igazából csak aludni van az embernek ereje.

Igazság szerint tényleg csak annyit szeretnék, hogy azt mondja, ne félj kislányom, számíthatsz rám, ha más nem, két jó szó erejéig. Ez tényleg olyan nagy igény? Nekem rengeteget segítene, mert a magány és a bizonytalanság valóban rossz döntésekre sarkallja az embert :(

"Ha nem volt hol aludnod, és nem volt mit enned, akkor max 2 napig húzhattad valamelyik aluljáróba."

Nem. A szakítás másnapján leutaztam a szüleimhez a legfontosabb cuccaimmal. Aluljáróban egyetlen napig se bírtam volna, nem vagyok egy nagyon erős csaj.

"És érdekes módon azonnal kaptál állást, ahol lenyúzták a bőrödet is."

Igen, mivel az otthon töltött hét alatt rengeteg önéletrajzot szétküldtem, mindenféle munkára.

"Viszont azonnal kaptál fizetést, amiből eltengődtél?"

Nem, de a bentlakásos állásnak pont az az előnye, hogy szállást és kaját azonnal kapsz, úgy meg ki lehet húzni pénz nélkül.

"Szóval az írásodban erős csúsztatások vannak, amik az élettel összeegyeztethetetlenek, Vagy nem igazak. Az egésznek hazugság szaga van. Kitaláció."

Tudom, hogy hihetetlen. És azt is, hogy az élettel kb. nem összeegyeztethető. Épp ezért nehéz összeegyeztetni :)

Most felmondtam, januárra még van pénzem. Mivel most van diák státuszom, januárban diákmunkázhatok, az jó. Megpróbálom egyenesbe hozni a dolgokat. Amiket átéltem, főleg azt a rettegést senkinek nem kívánom. Konkrétan hátizsákkal mentem interjúzni, és tudtam, hogy ha nem vesznek fel úgy, hogy már aznap kezdhetek, akkor nincs hol aludnom. Bár júniusban annyira nem gáz. Szerencsére az interjú végén kérdezték, hogy és akkor a hátizsákban már a ruháim vannak? és maradhattam.

Igazából tényleg csak annyi kéne, hogy tudjam, hogy van aki támogat és hisz abban, hogy lesz ez még jobb is. Illetve jó, elismerem, böki a csőröm, hogy anyukám csak otthon ül és nem hajlandó semmit csinálni, de a pálinkapénzét kiköveteli magának. Akkor legalább annyit megtenne, hogy amikor felhív, azt mondja, ne aggódj kislányom, jobb lesz majd.