Ti hanyszor lattatok gyerekkorotokban a szuleiteket sirni?

Aput soha, csak felnőttként láttam pár könnyet a szemében, ill. 18 évesen a saját szülei temetésén. Máskor nem. Anyám sokat sírt kisgyerek koromban, érzelmileg ő is labilis személyiség. Nem mert kitörni abból, ami bántotta, és ennek a mai napig issza a levét, pedig már 50 éves. Csak sajnálni tudom, szánom, mást nem érzek. Viszont belémégett a kép hogy anyukám sír, sőt zokog esténként az ágyban. Én meg vígasztalni próbálom, bújok és utálok mindenkit, akit szid, hogy ezt tették az anyukámmal. Ma már úgy gondolom, hogy azt lehet több évtizedig kínozni, aki hagyja magát. De már felnőttem.

Sokszor. Apu alkoholista, Anya a veszekedések során sűrűn elbújt sírni. Miután elváltak és külön költöztünk, miattam hullatta a könnyeit. Nagyon hisztis, akaratos és szemtelen gyerek voltam. Nem volt könnyű dolga, bár inkább azt bosszultam meg a viselkedésemmel, hogy nem törődött velem túl sokat. Megtalálta a zsák a foltját. Néha vannak dühkitöréseim, legutóbb tegnap sirattam meg. Azt hiszem ideje változnom...

Baromi sokszor.

Én soha egyiket sem.Talán anyut mikor az anyai nagyszüleimet temettük,aput még akkor se,amikor az ő apukáját temettük.