Tényleg én vagyok a rossz, amiért nem akarom befogadni a munkanélküli anyámat és testvéremet?
Sajnos sosem voltam jóban a családommal, mert eléggé eltérő a természetünk. Anyám és húgom tipikus rosszindulatú, agresszív, öntelt emberek, akik mindenbe belekötnek, mindennek úgy kell lennie, ahogy ők akarják, minden apró ellenvetését bosszút állnak. A reakciójuk mindenre az, hogy ők márpedig nem alkalmazkodnak senkihez, ez van és mindenkinek hozzájuk kell alkalmazkodni.
Nos, eléggé elcseszték a gyerekkoromat ezzel a viselkedéssel (anno tiniként már közel jártam az öngyilkossághoz), szinte idegbeteg lettem, mire sikerült végre elkerülni otthonról.
Azóta helyrerázódtam, és keményen megdolgoztam azért, ahol most tartok az életben. Nagy ház, vállalkozás, szép család, pénz - amit szívesen megosztok olyan emberekkel, akiket szeretek. Ők nem azok, igaz a kapcsolatot sem nagyon tartjuk, általában a nagyobb családi rendezvényeken találkozunk.
Most kiderült, hogy anyámnak valószínűleg meg fog szűnni a munkahelye, mivel csak egy érettségije van, elképzelni sem lehet, vajon mikor szerez megint munkát. A húgom szintén munkanélküli, vele él még.
A család legutóbb elkezdte tervezgetni, hogy ha esetleg nem tudna elhelyezkedni, akkor én magamhoz vehetném őket vagy fizethetném a kiadásaikat. Merthát csak én vagyok a gyereke/testvére, az én kötelességem lenne mindez.
Finoman közöltem, hogy én nem szeretnék hozzájárulni a dolgokhoz, mert mindenki azt kapja vissza, amit másoknak adott... gondolhatjátok, hogy mi volt erre a reakció.
Mi a véleményetek?
Én két lehetőségen gondolkodnék el. Azon biztos nem, hogy magamhoz vegyem-e őket.
Az egyik, hogy egyáltalán nem segítek, csináljanak amit akarnak.
A másik, hogy egy szerződéssel vállalnám, hogy mondjuk fél éven keresztül havi x ezer forinttal támogatom őket, ami fedezi a rezsijüket (azért utcára mégse kerüljenek), pont. Igenis legyenek rákényszerítve, hogy állást keressenek, mert te nem fogod őket eltartani életük végéig. Ha minden papír nélkül csak pumpálnád beléjük a pénzt (gondolom erre játszanak), eszük ágában sem lenne dolgozni...
Nem is kell befogadnod, csesszék meg FELNŐTT emberek, vegyék a sorsukat a kezükbe.
Nem tudom hol élnek, de van munkanélküli, van támogatott tanfolyam, meg munkalehetőség is van, aki AKAR dolgozni!
Itt már nagyon sok minden elhangzott. Véletlen kérdésként estem ide. Én nem vagyok gazdag, még a felnőtt kórt is kóstolgatom, de nem betegettem bele.
Nekem is hasonló volt a helyzetem. Külföldre mentem anyámmal, ott frissen érettségizve raktárban dolgoztam. Anyám otthon volt egész nap és odaégett kajával várt. Ez volt a teteje egy ugyancsak elbaszott gyerekkornak. Ahhoz hogy megszabaduljak, kisétáltam egy bőrönddel. Három napig csöveztem egy állomáson, majd két átszállással 50 óra alatt 2000Km-t tettem meg, hogy valami otthonhoz hasonló helyre jussak.
Anyám és a hugom most volt nevelőapámon élősködnek stb.
Soha a ******* életbe nem lennék hajlandó befogadni őket. EGy percig nem furdalna a lelkiismeret.
Bocsánat, ha ezzel megbántok valakit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!