Tényleg én vagyok a rossz, amiért nem akarom befogadni a munkanélküli anyámat és testvéremet?
Sajnos sosem voltam jóban a családommal, mert eléggé eltérő a természetünk. Anyám és húgom tipikus rosszindulatú, agresszív, öntelt emberek, akik mindenbe belekötnek, mindennek úgy kell lennie, ahogy ők akarják, minden apró ellenvetését bosszút állnak. A reakciójuk mindenre az, hogy ők márpedig nem alkalmazkodnak senkihez, ez van és mindenkinek hozzájuk kell alkalmazkodni.
Nos, eléggé elcseszték a gyerekkoromat ezzel a viselkedéssel (anno tiniként már közel jártam az öngyilkossághoz), szinte idegbeteg lettem, mire sikerült végre elkerülni otthonról.
Azóta helyrerázódtam, és keményen megdolgoztam azért, ahol most tartok az életben. Nagy ház, vállalkozás, szép család, pénz - amit szívesen megosztok olyan emberekkel, akiket szeretek. Ők nem azok, igaz a kapcsolatot sem nagyon tartjuk, általában a nagyobb családi rendezvényeken találkozunk.
Most kiderült, hogy anyámnak valószínűleg meg fog szűnni a munkahelye, mivel csak egy érettségije van, elképzelni sem lehet, vajon mikor szerez megint munkát. A húgom szintén munkanélküli, vele él még.
A család legutóbb elkezdte tervezgetni, hogy ha esetleg nem tudna elhelyezkedni, akkor én magamhoz vehetném őket vagy fizethetném a kiadásaikat. Merthát csak én vagyok a gyereke/testvére, az én kötelességem lenne mindez.
Finoman közöltem, hogy én nem szeretnék hozzájárulni a dolgokhoz, mert mindenki azt kapja vissza, amit másoknak adott... gondolhatjátok, hogy mi volt erre a reakció.
Mi a véleményetek?
Magamhoz én sem venném őket, mert mindennek van határa, de ha nem okoz anyagi gondot, akkor azért nem hagynám, hogy kikapcsolják náluk a fűtést meg az áramot...
A kedves rokonoknak megmondanám, hogy nem kötelességem egyedül eltartani őket. Megneveznék egy összeget, amit hajlandó vagyok rájuk szánni és megmondanám nekik, hogy ilyen logika mentén nekik is kötelességük segíteni. Vigyenek át ennivalót, vállalják be a vízszámlát, vagy csináljanak valamit, mert mégsem elvárható, hogy + 1 háztartást egyedül finanszírozz azok után ahogy bántak veled.
Én nem segítenék. Eddig is megvoltak nélküled. Az meg nem indok hogy felnevelt. Engem is felnevelt anyám, semmi köszönet nincs benne. Ha az intézet nevelte volna akkor meg az intézet összes dolgozójàt kéne eltartsa ?
Megértelek, ha szerinted n érdemlik meg ne segíts rajtuk. Magadhoz semmiképp ne vedd, ha nagyon nem lehet mellőzni a segítségnyujtàst, adj 30 ezret havonta azt csókolom. ..
ácsi! akkor ezek szerint nem a te érdemed a nagy ház, high-life, kutyafüle, hanem a férjedé? írtad, h HTB vagy. ha olyan nagy karriered lett volna, és igazi sikeres vállalkozóként kaparod ki a vagyont, akkor már a falat kaparnád az otthonüléstől. szóval ne nyomd a tündérmesét, h a családod lehúzása ellenére is mekkora trú arc lettél, mert nem teljesen fedi a valóságot. nyugodtan írd, h jól mentél férjhez :)
nos, ha ez így áll ahogy leírtam, akkor mondd meg a családod kevésbé nemesebb részének, h a férjed kizárólag téged és a közös gyereket hajlandó eltartani, így sajnos nem áll módodban támogatni őket. más kukijával nem is lenne ildomos csalánt verdesni.
Attól, hogy valaki papíron háztartásbeli, még könnyen lehet, hogy ugyanannyit dolgozik a férje vállalkozásában, mint a férj, kezdve az adminisztrációtól, és bezárólag a tényleges tevékenységig. (nem tudom milyen cég, ezért nem írok példát)
Nekem az a tapasztalatom, hogy ha apuka vállalkozó, akkor a munkában anyuka is ugyanúgy kiveszi a részét, függetlenül attól, hogy be van-e oda jelentve.
Mindjárt gondoltam, hogy jönnek a roszindulatú vàlaszok ;)
Nem jól mentem fèrjhez, közös munka eredmènye. A ház van az èn nevemen, az összes pènzûgy a fèrjemèn, de nyilvàn én is dolgozok a gyerekek mellett benne.
Nem, nem vagy rossz. Én nem fogadnám be az biztos. Rokont befogadni rosszabb, mint egy elárvult kiskutyát, mert az több szeretetet ad, kevesebb dolgoba ugat bele és rövidebb ideig él. (Sajnos, a kutyák-macskák nem élnek sokáig...:( )
Ha egyszer a nyakadba veszed őket, akkor vess keresztet az életedre.
Nem szaabd bedőlni annak a maszlagnak, hogy "ő nevelt fel". Na és? Ő vállalt, amikor kihordott és megszült. Köszönöd, pont. Normál esetben ennyi a hála. De nem AZÉRT vállalt, hogy ezt majd egyszer benyújsa neked, mint a le nem járt kuponokat, és bezsebelje értük a zsé-t, ugye?
Ha munkanélküliek és egészségesek, megvan kezük-lábuk, akkor csak húzzanak szépen dolgozni. Akár küldöldre is, ha kell. Sokan dolgoznak kinn, még betegen is, ha kell a pénz.
Az sem érv, hogy te egy gazdag pasi htb-je vagy. Na és? Te ezt választottad. Kinek mi köze van ehhez?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!