Hogyan mondjam el a szuleimnek, hogy megveszem a lakást?

A szuleimmel elég felszínes a kapcsolatom, sosem beszélunk kényes témákról és sosem mondok nekik ellent. 25 éves vagyok, jó munkám van,felelos beosztásban vagyok, bárkivel bármit le tudok rendezni, nem félek konfrontálódni és már eddig is nagyon sok mindent elértem. Viszont otthon a szuleimmel (foleg apámmal) hihetetlenul gyáva vagyok. Még veluk élek és néha még azt is félek megmondani nekik, ha étterembe megyek, mert minek, sokba kerul, miért nem spórolok...

Most eljott az az ido, hogy a barátommal szeretnénk osszekoltozni, ezzel így nincs is semmi bajuk. Viszont az elso osszeszólalkozásunk akkor volt mikor megmondtam nekik, hogy nem szeretnék falun családi házat. Apám ért az ilyesmihez, szóval sokat segített volna az építkezésben. Viszont mikor mondtam, hogy a fovárosban szeretnénk egy kétszobásat venni kozel a munkahelyemhez akkor borult a bili, mert ezek a lakások annyiba kerulnek, mint a mi családi házunk falun, ami felújított, 6-szobás, kerttel. Találtunk egy gyonyorú lakást terasszal, berendezve és nagyon kozel a munkahelyemhez. Viszont ez egy oregebb társasházra van ráépítve amiben nincs lift és az 5. emeleten van. Anyám azt mondja, hogy ha terhes leszek akkor nem fogok tudni felmenni, meg a gyereknek kell majd a kulon szoba, apám meg hogy vegyunk újépíésut kicsit messzebb, kevesebbért. A baj az, hogy amit kinézett teljesen a város szélén van és minimum fél óra bejutni a városba ha nincs forgalom, de a nap nagyrészében van és a dugók is méretesek arrafele.

Szóval a kérdés az, hogy hogyan mondhatnám el nekik, hogy mindezek ellenére meg akarjuk venni azt a lakást és inkább nem akarok gyereket, minthogy nekem nap mint nap továbbra is buszoznom kelljen (utálom a buszt, mert minden nap 4 órám megy el utazással várakozással és tele van c.vel, mert egy ilyen c.telep mellett is elhalad az a vonal).