Hogy mondjam meg a szuleimnek, hogy jarok valakivel?

Tőlem apám párhetente megkérdezte: na és van udvarlód? Ha volt, mondtam, hogy van, ha nem, akkor meg hogy nincs. Ennyi, nem kérdezősködött tovább, de így könnyebb volt suli után felhívva azt mondani, hogy hadd maradjak még bent kicsit a belvárosban, mert beülnék valahova az XY-nal.

Komolyan a szülők ezt már meg sem szokták kérdezni a saját gyereküktől? Tényleg ennyire szánalmasak manapság a szülők? Ennyire le se szrják, hogy mi van?

Valóban az a legegyszerűbb módja, ha elmondod.

Egy-két tipp:

1. Megkérdezed, hogy eljöhet-e hozzátok mit tudom pl.: tanulni, dvd-t nézni, vagy csak dumálni. Aztán pár nap múlva megint megkérdezed és megint. Hidd el rá fognak jönni, hogy valami komolyabb kezd kialakulni.

2. Elmondod, hogy elmész x.y-al valahová (kólázni, plázázni, mekibe, vagy akárhová). Aztán 2 nap múlva megint. Szintén rájönnek hogy valami alakul.

3. Direkt lebuktok. Például úgy csináljátok, hogy éppen meglássanak benneteket a szüleitek, de úgy tesztek mintha nem tudnátok, hogy ők látnak titeket. Fogjátok meg egymás kezét (ne egyből smároláson kapjanak rajta). Ebből is fogják tudni a szitut.

Az első ilyen esetek mindig nehezek, de ők is voltak fiatalok, örülni fognak, hogy találtál valakit.

Hú, ennyire konzervek? Ezt ők sem gondolhatják komolyan, hogy az majd úgy lesz!

Én elmondanám. Nem kell nagyon nagy felvezetés. Elmondod: tudjátok, van xy akivel szoktam találkozgatni. Nos, az úgy alakult, hogy több alakult ki a barátságnál közöttünk. :)

Nem fogják leszedni a fejed, hiszen az hogy valakivel együtt vagy, korántsem jelenti azt, hogy azzal bármi olyan történni fog. De ha netán igen, akkor is mi van?