Második férjem és a gyerekem közt őrlődöm. Mi lenne a megoldás?

Nézd Kérdező (#33), azt értesd meg a férjeddel, hogy attől, mert ő a te férjed lett, nem lett a lányod apja, ennyi. Ilyen szituban ami elvárható és megkövetelhető mindkét féltől, a lánytól is, meg az új partnertől is, az az egymásnak megadott emberi tisztelet és jóindulat, a férjed teljesen alaptalanul (és teszem hozzá eleve reménytelenül) pályázik bármiféle szülői tekintélyre is...

Ha nem vagy képes ezt vele 1-2-3 normális beszélgetésben megértetni, akkor állítsd választás elé, hogy vagy elfogadja a lányodat olyannak, amilyen, és ő is megadja neki az általa is elvárt emberi tiszteletet, vagy le kell vonni a következtetést, hogy nem működik az együttélésetek, házasságotok, és jobb most felszámolni, mint sok hónap indulat, harag, viszály, gyűlöltség után... ez van. Gondolkozzon el ezen.

Huuu, kérdező, én nem értek egyet a férjed hozzáállásával sem, de már az is nevetséges, ahogy egy 16 éves lány irányít és manipulál téged, te meg ugrassz az első szavára, mert egy kis hisztivel mindent el tud érni nálad. Azt gondolom, miden jóérzésű embert zavarna ez a dolog, ha nap mint nap látná...

Azért, akik nálunk így voltak nevelve mint a te lányod - tehát épp csak kinyögték a közepes eredményt, meg minden hétvégén buliba jártak - azokból az osztálytársaimból lettek a minimálbért kereső plázás eladók. Mert a szülők tettek az eredményeikre, tehát továbbtanulni már esélyük sem volt, később sem tudtak változtatni az életükön, most tolják az albérletben és sírnak, hogy alig jönnek ki a hó végén a fizetésükből. Akikből kisajtolták otthon a jobb eredmény - pl. azzal, hogy eredményhez kötötték a tanulást - mind szépen elmentek egyetemre, jó helyen kezdtek el dolgozni, ma megalapozott és boldog életük van.

Nyilván léteznek erre kivételek, de az általános és középiskolás osztálytársaimból is ezt az eredményt tudom leszűrni.

Hát nem tudom kedves #37-es válaszadó, ha én most lennék 16 éves, milliószor inkább olyan szülőt választanék, mint a Kérdező, aki mellett van fiatalságom, mint egy olyant, ki tönkreteszi a fiatalságomat az általa helyesnek tartott "karrier, egzisztencia" célokért... ugyanis azt, ami kimaradt 16 évesen, nem fogja tudni visszaadni egyetlen szülő se, azért nem fog tudni kárpótolni soha... ellenben a tanulásról, karrierről, egzisztenciáról pár év múlva sincs lekésve senki...

Kérdező, pedig, ha nem vezet eredményre a többszöri beszélgetés, akkor úgy tűnik, választási helyzetbe kerültél, vagy a gyerekedet veszíted el vagy a férjedet, a kecske és a káposzta együtt nem fog működni.