Szigorú vagy engedékeny szüleid voltak? Milyen hatással voltak a későbbi életedre?

Inkább engedékenyek voltak, mint szigorúak. Nem tudom, hogyan érte el anyukám, hogy szót fogadtam neki, magamtól tanultam mindig, nem kellett cseszegetnie, sosem hazudtam neki. Megvolt a kölcsönös bizalom, így mindenhova elengedtek (buli, kirándulás, stb.). Persze megkérdeztem, hogy elmehetek-e, Anya megkérdezte, hogy mikor jövök, én mondtam valamit és be is tartottam. Sosem játszmáztam. Nem emlékszem büntetésekre, mert nem volt rájuk szükség. Csodás gyerekkorom volt, szerintem jó hatással volt a nevelésük a mostani életemre.

27/n

Engedékenyek. Nálunk nem voltak szabályok. Megbíztak bennem és ezt nem is játszottam ki ellenük.

Mindig elengedtek bárhova, persze azért megkérdezték, hogy mikor megyek haza és, hogy túl későn ne érjek haza. Magamtól is betartottam ezt. Soha nem cseszegettek semmiért.

Hogy milyen hatással lettek az életemre? Felnőtt módjára viselkedek, tudom mi az ami még okés az életemben vagy mi az ami nem. Nem éltem és nem élek most sem kicsapongó életet.

Apám sohasem volt otthon mindig dolgozott v. azt mondta, anyám a nagymamának passzolt át és főleg a másik testvéremmel foglalkozott.

A nagymama szigorú volt.

Hatás?

Nincs önbizalmam, régi értékrendhez szoktattak, szeretet keveset kaptam és nem tanultam meg hogyan kell adni.

ma 16:10 vagyok. Mi volt a probléma a válaszommal? Leírtam amit a kérdező kérdezett!

Vagy az is baj, hogy a szülők engedékenyek és nem kicsapongó senkiházi lett belőlem?

Szigorúak. De engem sem kellett félteni, visszatekintve voltam akkora katasztrófa gyerekként, hogy pont ez kellett. Valószínűleg ezért lettem döntésképes és ma tudom, mi, merre hány méter. Viszont az biztos, hogy nem minden gyereknél ez a megoldás, nálam nem lehetett volna másképp és bevált. A saját gyerekemnél egyszerűen nem kell szigorúnak lenni, teljesen más habitusú, mint az apja volt. Hál' Istennek :)

Üdv!

Szia!

Nálunk édesanyám volt a főnök, Édesapám folyamatosan dolgozott. Nagy szigor volt otthon, minden téren. Tanulás, barátok, öltözködés, hajviselet. Barátokhoz ritkán mehettem, inkább ők jöttek, mert akkor szem előtt voltunk. Karácsonyra, szülinapra sem kaptam nagyobb ajándékot, csak a nagyon szükségeseket.Emellett nekünk boltunk volt, ahol minden hétvégén és egész nyáron dolgozni kellett, persze nem kaptam érte semmit. Gimnázium alatt már egy kicsit oldódott, de bulikba nem volt szabad menni, max. nyáron, addig, amíg világos volt (tehát max 9-ig). Ennek nagy lázadás lett a vége, megvártam míg elaludtak, aztán kiszöktem a haverokkal, külön ruhákat varrattam magamnak, amiket elvittem az iskolába és átöltöztem, természetesen ez együtt járt azzal, hogy mostam, meg dugdostam őket. jahh és a legfontosabb mindig volt rajtam legalább 10, de inkább 15 kg. súlyfelesleg, amiért kaptam az ívet de rendesen. Sok sírós éjszaka a terrorok miatt.És persze tanulni, tanulni, tanulni kellett.SOSE VOLT ELÉG a napi 6-8 óra sem.

És, hogy milyen hatással lett rám?

Megtanultam kezelni a legnehezebb természetű embereket, megtanultam dolgozni,megtanultam értékelni a lopott időt a barátaimmal, mindemellett megtanultam rövid idő alatt sokat tanulni. Megtanultam értékeli,amit kaptam. Lehet nem kaptam csili-vili ruhát és játékot, vagy elektronikus kütyüket, én örültem a 56. könyvnek és 45. pizsamának.

Az én szüleim nagyon szeretik egymást tehát még a szeretetteljes párkapcsolati példát is megmutatták.

Eredményként felmutathatok egy orvosi diplomát, és egy nemrégiben bővült kis családot.

Én mindent nekik köszönhetek, akármilyen göröngyös, dimbes-dombos utat kellett bejárnom érte.

Én nem tudom meghatározni. Nem voltak szigorúak, de meghatározták az életemet helyettem, én pedig elnyomható, csendes voltam. Azt várták, hogy otthon üljek iskola után és tanuljak. Ott is ültem a szobámban, de nem tanultam, nem bírtam koncentrálni. De nagyon ritkán kérdeztek ki, vagy foglalkoztak velem. A középiskolában 3-mas alá volt az átlagom, az osztályban a 2. legrosszabb tanuló voltam. (van ahol ez jónak számít).

Úgy érzem, csupa jó szándék vezérelte őket, de jó lett volna, ha ... inkább élni, sem pedig félni és félénkeskedni tanulok meg.