Miért baj, hogy nem akarom meghívni őket az esküvőre? A nővérem ezt miért nem érti meg?

#20, tudod mi "nem normális" Kacsacsőrű? A "norma, normális" szó túl gyakori alkalmazása például... az ugyanis arra utal, hogy az illetőnek nincs egy ép önálló gondolata, nincs saját megalapozott értékrendje, hanem folyamatosan máshoz igazodik, szamárvezetőre, "normákra" szorul...

Az meg ugye rólad szól, ha te kor és nemi szerv alapján választasz párt... nálam a vállon felüli a döntő:)

1-es vagyok.

Már ne is haragudjatok, de nem az volt a kérdés, hogy szerintetek jó ötlet volt-e összejönni egy 15 évvel idősebb pasassal.

Igen, a szülők túlaggódták a dolgot, és Kérdező, ha mélyen a szívedre teszed a kezed, te sem örülnél, ha a 16 éves lányod egy 31 éves pasival "járna". Örülj neki, hogy együtt vagytok és összeházasodtok, de most hallgass inkább a nővéredre. Add meg a lehetőséget a szüleidnek, hogy veled legyenek a nagy napon, ez egy vissza nem térő alkalom a békülésre. Te mindig a gyerekük maradsz, és ők mindig a szüleid maradnak.

Hát nem tudom, magam az elmúlt 25 évben kb 50x hallottam hasonló szöveget, hogy "ez egy vissza nem térő alkalom a békülésre. Te mindig a gyerekük maradsz, és ők mindig a szüleid maradnak." - és én továbbra is szkeptikus vagyok, hogy ez miért is lenne jó a Kérdező részére...

Ebben a felállásban - már, hogy nem mutatják a megbánásnak és a bocsánatkérésnek semmi jelét a kérdés szerint - nem látom, hogy mi a garancia rá, hogy nem továbbra is azt a gondolkodásmódot és értékrendet akarnák a Kérdezőre nyomni mindenáron és minden módon, amitől egyszer már sikeresen megszabadult a Kérdező a döntéskényszerben hozott döntése alapján. Mi a garancia arra, hogy nem tennék tönkre akár az esküvőt a viselkedésükkel (mondjuk ennek akkora nagy esélyét én se látom, de kizárni sem tudom) akár a későbbiekben nem kavarnának folyamatosan a nekik nem tetsző kapcsolat és házasság ellen, nem akarnának folyamatosan beleszólni a Kérdezőék életébe, párkapcsolatba, gyereknevelésbe, akármibe... Mondjuk a Kérdező szüleit én SE ismerem persze, de a saját tapasztalatom azt mondja, hogy egyáltalán nem bántam meg eddig, hogy huszonéve megszakítottam a kapcsolatot a szüleimmel, a legutóbbi tapasztalatok azt mutatták, hogy ennyi idő alatt sem jutottak el a megbánás alapvető fokára se, és őszintén szólva inkább azt bánom, hogy nem 18 évesen léptem meg ezt, hanem csak 25 év körül. Ezt komolyan bánom, mondhatni irigylem a Kérdezőt:)))

Van egy ilyen velejéig hamis pátosz-kép a szülőkről, hogy azok mindig a legjobbat meg feltétlenül tisztelni kell meg akármi - no de a valóság ezzel szemben az, hogy a gyerek-szülő kapcsolat is pont ugyanolyan, mint az összes többi, csak hangsúlyosabb az ember életében. Tehát ha jó, akkor az nagy plusszt tud adni, ha átlagos, akkor átlagos, ha meg rossz, az hatalmas negatívat, hendikepet tud jelenteni. A szülő az, aki lehet az ember életében a leghasznosabb is - de a legkártékonyabb is.

Szóval szerintem ilyenkor félre kell tenni a patetikus, szirupos érzelmi zsarolásokat, csakúgy, ahogy a negatív indulatokat is, és szépen, racionálisan át kell gondolni, hogy mi lehet a várható következménye annak, ha az ember az egyik, a másik vagy a harmadik irányba lép. Ennyi.

Ha meg az ember nem félti a gyerekét a saját tapasztalataiból kiindulva, és esélyt akar adni a szülőknek, azt inkább tán az első gyermek érkezésénél érdemes, az, ha a szülőből nagyszülő lesz, na az tényleg képes megváltoztatni sok ember gondolkodását legalább valamennyire, akkor sokkal nagyobb az az esély egy pozitív végkifejletre.

Valahogy a Kérdezőnek pláne az esküvője napján nem lenne tök jó megírni azt a tapasztalatot, amit én megírtam, nevezetesen, hogy megállt az idő, huszonév után pont ugyanúgy 3 mondat után ordítottunk egymással az anyámmal, mit huszonévvel ezelőtt ahol abbahagytuk... ez nem ideális kezdet az ember esküvőjéhez, lássuk be. És a Kérdezőt érzelmileg nyomó tanácsok egymást felpontozó írói ugye arra nem mondtak semmi okosat, hogy mi van akkor, ha mégis konfliktus lesz, ha mégis ott folytatják a Kérdező szülei, ahol a költözéskor, meg azóta tartanak... lehet, hogy borzalmasan figyelmetlen vagyok, de nem találom ezekben a felvetésekben a felelősségvállalást a tanácsért.

Off: Kacsacsőr, az a 17 éves 16 éve volt annyi, ma neked valszeg már "csókolom tanárnő":))) - múlik az idő, tök felesleges irigykedned:)

Maga a kérdés nem igazán érdekel. Ideális esetben ott vannak a szülők a gyerek esküvőjén és együtt örülnek. Ettől függetlenül amelyik szülő-gyerek kapcsolat nem működik nem kell erőltetni, teljesen felesleges. Én nem tudnék így összeveszni a szüleimmel, mert más kultúrkörből jöttünk.

Nekem erről az igénytelen arab, cigány stílusról van véleményem. Belovagolt az idős fickó elvitte a "kislányt". A szüleiben pedig egy álom dőlt össze, hogy mire vihette volna a lányuk. Mivel gondolom 16 éves korától már azon járt az esze, hogy pattanjon le a fickóval és nem a tanuláson.

2013-at írunk és Európában élünk. Ha egy nő egyenrangú akar lenni és jogokat és elismerést akar az ne adja ilyen olcsón magát. Én elvártam a feleségemtől, hogy diplomás legyen és kicsit önállóan bontakozzon ki, indítson karriert és beszéljen valamilyen nyelven.

A kérdező esetében az önállóság egy illúzió. Nem volt átmenet a gyerekkor és a felnőttkor között. Nem volt valódi szabadság és ez pótolhatatlan. Azon kívül persze, hogy mindenkinek joga van hülyének lenni. Ráadásul az ilyen, nem tiszteleten alapuló kapcsolatok jellemzője az alárendeltség a féltékenykedés. Vagyis a kérdező egy kalitkába repült.

Scythian, szokás szerint az előítéleteidre hallgatsz, amellett, hogy dolgokban éppen van igazságod is...

" A szüleiben pedig egy álom dőlt össze, hogy mire vihette volna a lányuk." - na, ez a szinte biztos záloga a rossz gyerek-szülő kapcsolatnak, amikor a szülő a saját álmait akarja a gyerekre tukmálni, ilyen elvárásokat támaszt, ahelyett, hogy abban segítené kibontakozni, ami a gyerek álma.

"Én elvártam a feleségemtől, hogy diplomás legyen és kicsit önállóan bontakozzon ki, indítson karriert és beszéljen valamilyen nyelven." - látod, én nem vártam el semmi ilyesmit (meg más dolgokat se) mert szerintem az elvárások a világ leggyalázatosabb dolgai... nálunk a párom azért ment felsőoktatásba mert oda akart menni, azért tanult nyelvet mert nyelvet akart tanulni, sőt, tanul valamit most is, és én ebben nem gátolom, hanem támogatni igyekszem. Nem abban, hogy nekem akarjon megfelelni, hanem abban, hogy a saját vágyait valósítsa meg. Soha nem parancsoltam rá, hogy "tanulj!" se hogy "ne tanulj!", amikor azt mondta - néhány év után, 18 évesen pongt elege volt az iskolákból egy időre - hogy tanulni akar, én meg azt, hogy ez tök jó, csináld, én segítek, melletted vagyok. És ez szerintem így helyes, ettől EGYENRANGÚ pont a kapcsolat. (fordítva pont ugyanez lenne)

"Ráadásul az ilyen, nem tiszteleten alapuló kapcsolatok jellemzője az alárendeltség a féltékenykedés. Vagyis a kérdező egy kalitkába repült." - valójában fogalmad sincs, hogy milyen a Kérdező és a párja kapcsolata, mennyire alapul, vagy nem alapul kölcsönös tiszteleten. Dunsztod sincs róla, hogy ha a Kérdező mondjuk pár év múlva úgy érezné, hogy tanulni akar, akkor a párja ebben gátolná-e, vagy pont ellenkezőleg, segítené és támogatná. Ugye?

Tudod ki repül valójában kalitkából kalitkába? Aki a szülei elvárás-halmazát cseréli le a párja elvárás-halmazára... mert a kalitka neve ELVÁRÁSOK.

"Dunsztod sincs róla, hogy ha a Kérdező mondjuk pár év múlva úgy érezné, hogy tanulni akar, akkor a párja ebben gátolná-e, vagy pont ellenkezőleg, segítené és támogatná. Ugye?

Tudod ki repül valójában kalitkából kalitkába? Aki a szülei elvárás-halmazát cseréli le a párja elvárás-halmazára... mert a kalitka neve ELVÁRÁSOK."

Ha nincsenek elvárásaid az azt jelenti igénytelen vagy.

Az pedig, hogy támogatja a párja vagy nem a jövőben, az teljesen mindegy. A lényeg, hogy lesz-e olyan helyzetben hogy dönthessen önállóan. Mondjuk, mivel az önállóság kimaradt az életéből ezért igénye sem lesz rá úgyhogy egy idő után marad a tűrés.

Kedves Scythian!

Sok mindenben egyetértek az általad írtakkal, de egy dolgogban nagyon nem! Abban, hogy elvártad a párodtól, hogy diplomája legyen és nyelvtudása, emrt ha ezt nem várod el igénytelen vagy. Tény én az egyetem alatt ismertem meg a férjem, úgyhogy így adott volt a diploma, nyelvtudás, de nem ezért választottam őt. Lehet valaki nagyon értelemes ember akinek nincs diplomája, illetve a diploma megléte sem függ össze feltétlenül a műveltség meglétével. Szóval szerintem nem egy diplomától lesz valaki művelt.

"Ha nincsenek elvárásaid az azt jelenti igénytelen vagy." - khmmm... elvárások ÖNMAGADDAL szemben (igényesség v. igénytelenség) =/= elvárások MÁSSAL szemben.

"A lényeg, hogy lesz-e olyan helyzetben hogy dönthessen önállóan." - ... aha, ez pontosan így van. Ez meg mikor van? Hát akkor ugye, ha nem elvárásoknak megfelelve kényszerből cselekszik. Az én párom pl. tök önállóan döntött a továbbtanulás ügyében... Te elvártál a feleségedtől ahogy írtad... a Kérdezőtől elvártak a szülei, elvárásokat fogalmaztak meg neki a válaszolók jórészt "ezt KELL tenned, azt KELL tenned, amaz a KÖTELESSÉGED"... nos, hogy a férje fog-e elvárni tőle, vagy dönthet-e önállóan dolgokban, ezt még nem tudjuk...