Miért baj, hogy nem akarom meghívni őket az esküvőre? A nővérem ezt miért nem érti meg?

Azért, mert mégiscsak a szüleid. Nem tudhatod mit hoz a jövő, lehet, hogy egyszer még kibékültök.

Hívjátok meg őket, ez egy gesztus a részetekről. Ha nem jönnek el az az ő bajuk, de ti megadnátok a lehetőséget arra, hogy nyissanak felétek, és beismerjék esetleg, hogy tévedtek. Persze érthető a hozzáállásod, de a nővéredé is. Később talán megbánnád, hogy nem hívtad meg őket.

Ne haragudj, kérdező, szerintem agyilag még mindig nem nőttél fel. Ha érett lennél, akkor megértenéd azt, hogy egyetlen normális szülő sem fogadja örömmel, ha a 16 éves lánya (még gyerek!), összejön egy nála jóval idősebb férfival. Mert lehet, hogy ti vagytok a ritka nagy kivételek, de alapvetően ez egy beteges dolog, ahol a felek mentális nem épek ( mert hol van hasonló érzelmi igény vagy értelmi szinten egy 16-17 éves meg egy 35-40-es?).

Ráadásul a te szüleid ebből csak annyit láttak, hogy jött egy idősebb gazdag pasi, és rámászott a 16 éves lányukra - az esetek 90%-ában ez tipikusan az a helyzet, amikor a pasi megdugja az éretlen lánykát. Te meg a nagy eszeddel behisztiztél és nagykorúságod első napján elköltöztél, hogy "csakazértis" megmutasd.

Ne haragudj, iszonyatosan bután gondolkodsz. Minden normális szülőtől az az elfogadható és természetes reakció, hogy megpróbál lekorlátozni egy ilyen kapcsolatot, nehogy valami visszafordíthatatlan butaságot tegyél. Ők reagáltak jól, nem te.

Maximálisan egyetértek azzal, hogy agyilag még nem nőttél fel. Nézzünk csak néhány kérdést:

- ha a te 16 éves, kiskorú gyermeked randizna egy 2x annyi idős férfival, te nem tiltanád tőle? Dehogynem! Minden szülő félti a gyermekét, és jogosan. Aki felnőtt ember létére tinikre hajt, azzal valami súlyos baj van a fejében, ép ember nem lehet. Ez a te "párodra" is igaz.

- ha a te épp hogy felnőtt, 18 éves lányod szeretne hozzáköltözni a kétes hátterű, idősebb barátjához mindenféle kereset nélkül és eltartatni magát, akkor nem próbálnád meg megakadályozni? Hát dehogynem, mivel ezzel hátrányos, kiszolgáltatott helyzetbe hozza magát, elvakultan, az otthoni problémák elől menekülve.

- ha a te agyilag nem éppen felnőtt lányod hozzá szeretne menni az eltartójához, ezzel bizonygatva, hogy az ő kapcsolatuk bizony ér valamit, nem próbálnád meg jobb belátásra bírni?! Hát dehogynem...

Nem csoda, hogy a szüleid a kapcsolatod végét akarják. Baklövésre baklövést követtél el az életedben, és még tetézni is szeretnéd.

Szerintem jobb nekik, ha nem hívod meg őket, csak fájna nekik látni mennyire idétlen, naiv a gyerekük és a saját vesztébe rohan.

Csak majd akkor ne lepődj meg amikor a hapsid 2 gyerek után még várandósan elhagy, te ottmaradsz a kis gyeseddel és a 0 munkaerőpiaci értékeddel, gyerektartást meg egy kanyi vasat sem fogsz kapni, mert illegális munkából bizony letiltani sem lehet. Aztán mehetsz vissza könyörögni a szüleidhez...

Nézd, először is nem áll szándékomban megítélni a kapcsolatodat se a szüleiddel se a pároddal.

Nem tudom azt se, hogy az elköltözésed óta mennyi idő telt el, és hogy hány évesek vagytok.

Viszont én azt javasolnám, hogy egy próbát azért megérne a békülés a családdal, főleg itt a remek alkalom rá, az eljegyzésetek, hátha ezzel látnák a szüleid is, hogy a párod komolyan gondolja a dolgot. Hiszen ők úgy is csak féltenek téged, szülőként amúgy is ez a dolguk :)

Mivel nagy esküvőtök lesz, így mindenképpen szóbeszéd tárgya lesz, hogy a te szüleid miért nincsenek ott, sőt, lehet a testvéred se fog elmenni így. Biztos szeretnéd ezt? Meg tudnál birkózni azzal, hogy a hátad mögött azt találgatják, hogy miért nem lesznek ott a szülők?

Egyébként a párod mint mond? Ő se szeretné úgymond bebizonyítani a szülőknek, hogy igen is rendes ember és hogy szereti a lányukat? Lehet ő is jobban szeretné, ha rendezett lenne a kapcsolat a szülőkkel, ha már úgy is egy család lesztek.

Nézd, egy próbát megér a békülés. Ha a szüleid nem mutatnak rá hajlandóságot, vagy látványosan ellenetek vannak, akkor legalább elmondhatod nyugodt szívvel, hogy te legalább megpróbáltad.

Mindegy egyébként, úgysem fogja megérteni mindazt, amit itt magyarázni akarunk neki. Majd mindjárt jön azzal a szöveggel, hogy ő már nagyon érett volt 16-18 évesen (nyilván az lehetett a nulla élettapasztalatával), és hogy az ő párja nem olyan, meg az elmúlt időszak számára megmutatta azt, hogy komolyan gondolja és igazán nagy, csodás szerelem van készülőben.

Tipikus tévképzetek, naponta lehet ezek következményéről olvasni itt a GYK-n, de úgysem fogja megérteni, már tudatalatt is hárít, annyira nagyszerű érzés "önállónak" és gondtalannak lenni az öreg fószere anyagi támogatásával.

"Valaki elmagyarázná, hogy miért lettem lepontozva amiatt..."

A kérdező pontozott le.

Szerintem a kapcsolatotok az a ti döntésetek, viszont én sem örülnék ha a 16 éves lányom egy jóval idősebb (bár nem írtad mennyivel) idősebb férfival kezdene kapcsolatot. Ha a ti kapcsolatotok működik, és a leírtadból úgy tűnik, hogy igen legyetek boldogok, akkor sem ítélheted el a szüleid azért mert féltenek. Nekik te még 50 éves korodban is a pici lányuk leszel.

Nem jó haragban lenni a szüleiddel, de szerintem ezt te is tudod. Én a nővéreddel értek egyet. Meg kellene hívni őket az esküvődre, ez egy gesztus a részedről egy nyitás, kvázi egy új lehetőség a kapcsolatotok rendezésére. Az meg, hogy eljönnek az a szüleid düntése.

Nekem 1,5 éve volt az esküvőm. Sok gond volt előtte a szülőkkel. Viszont biztos vagyok benne, hogy egy szülő sem tenné tönkre a gyermeke esküvőjét még akkor sem ha nem értenek egyet a választásával.

Gondolj arra, hogy lesz egyszer egy gyerked, őt bünteted azzal, hogy nincs kapcsolatod a szüleiddel, hisz tőle veszed el a nagyszüleit. Engem ez motivál abban, hogy minnél jobb viszonyt tartsak a férjem szüleivel, és próbáljak eltekinteni az esküvő környéki kavarástól. Nem mondom, hogy könnyű, de igyekeznek ők is és látom rajtuk, hogy sajnálják. Én pedig nem vágyom haragra, próbálok tovább lépni még akkor is ha néha piszok nehéz.