Nektek mi a véleményetek az idős (ödő) szülő öregotthonba adásáról?

Akkor lehet megoldás, ha az idős rokon ön- és/vagy közveszélyes (elkóborol, és a nevét sem tudja megmondani stb.), ill. állandó gondozásra (pelenkázás stb.) szorul.

Ha van egy színvonalas hely (nem elfekvő), ahol 0-24 óráig gondoskodnak róla, és meg is tudjuk fizetni, akkor szerintem rendben van.

Nyilván nem beadjuk, és feléje sem nézünk, hanem rendszeresen, felváltva látogatnánk, szülinapján, Karácsonykor akár el is vinnénk magunkhoz.

Szerintem nincs ezzel baj, jobb mintha otthon magányosan sertepertélne a ház körül. Kivéve, ha nagyon ragaszkodik az otthonához (ez gyakran előfordul).

Nálunk pont az alzheimer miatt nem mehet a mama öregek otthonába, mert megijed attól, hogy nem tudja hol van. Csak az otthoni, ismerős környezetben nyugodt. Pedig az otthon itt van tőlünk egy utcányira, napi kétszer is elmehetnénk, így meg sokszor ott kell aludni, hogy a gondozójának legyen szabadsága.

Nem ítélem el.

Nem csak azért, mert sokszor a gyerek anyagi okokból nem tudja megtenni (neki is fel kell nevelnie a gyerekeit), de az otthonba kerülők gyakran nagy betegek akik nem tudják ellátni magunkat. Nem mindenki képes fizikailag arra, hogy egy felnőtt embert mozgasson (emelgetés, fürdetés, pelenkázás) pláne, ha olyan a betegség, hogy tudatilag is leépül (ekkor gyakran agresszívvá válnak).

Sok esetben jobb megoldás, mintha otthon lenne.

Egy idős házaspárnak járok segíteni, ahol a papa ápolja a mamát. Nagyon családcentrikusak, az otthonba adás fel se merül.

Eredmény: mindketten totál ingerszegény környezetben vannak, a mama ágyhoz kötve, nem mozdul szinte egész nap, legnagyobb esemény az, amikor a papa kitolja az asztalhoz ebédelni. Rossz nézni szegényt. Főleg hogy amikor lebetegedett és hívtak hozzá ápolót, arra a pár napra teljesen megváltozott, kivirult hogy van mellette valaki más is. Egyébként az ápoló teljesen ki volt akadva, hogy rosszul ápolják otthon, ki kéne vinni legalább levegőzni, meg ültetni, mert beesik a tüdeje így...

A papa se boldog, mert otthon kell ülnie egész álló nap, hiszen nem hagyhatja egyedül a feleségét. Eredmény két ember, akinek sehogy nem jó ez a helyzet.

Ha beadná egy otthonba, ott a mama emberek között lenne, lennének programok, és képzett ápolók foglalkoznának vele.

Egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy az otthoni ápolás minden körülmények között jobb megoldás..

Én érintett vagyok: nagymamám ott él lassan 3 éve. 89 évesen került be. Nem ellenkezett, beletörődött. Sajnos már nagyon durva dolgokat csinált: tisztítószereket tett az ételbe, elaludt cigizés közben és több helyen ki volt égve az ágya meg a szőnyeg, óriási szerencse hogy nem gyújtotta magára a lakást.

Az otthonban felügyelet mellett főzhet magának, este többször rájuk néznek, szakszerű orvosi segítség is van állandóan.

Más lehetőség anyagiak miatt nem volt. Egyikünk sem tudott felmondani, mi unokák is családos emberek vagyunk már, a gyerekei pedig nyugdíj előtt pár évvel vannak. Egy ápolót napi pár órára meg tudtunk volna fizetni, de úgy nem sokat ért volna, hogy nincs ott egész nap.