Nektek mi a véleményetek az idős (ödő) szülő öregotthonba adásáról?

Abban az esetben etikus, ha ez neki is jó.

Ennyi.

Nincs semmi baj azzal, ha valaki ott él, ha ő is akarja. Ha csak azért rakják be, mert zavarja a fiatalokat, azt én sajnálom, de nem tudom elfogadni.

Tényleg minden a körülményektől függ. Elsősorban akkor, ha ő maga szeretné, mert mondjuk társaságra vágyik (olyanokra, akikkel tud beszélgetni, kártyázni, az idős ember is felnőtt, nem csak az unokák dögönyözésére lehet igénye), vagy épp az egészsége miatt úgy nagyobb biztonságban érzi magát.

A másik eset, amikor - rossz ezt így leírni is - mindegy neki, hol van, mert mondjuk Alzheimer-kóros, vagy hasonló. Láttam több ilyen beteget a környezetemben, és nem egyszer lett az Azheimerest ápoló gyerek maga is beteg a végére (ciszta, daganat...). Van az a betegségi állapot, ami már az ápoló félre is akkora stresszt rak, hogy nem várható el annak viselése, mert nem képes rá.

Teljesen jó megoldásnak gondolom. Lehet, hogy azért, mert nálunk mindenki dolgozik, nem lenne aki biztosítani tudja a teljes felügyeletet. Mert hát ugye azért nem tud az ember éhen halni, mert megöregedtek a szülők.

Vannak napköziotthonos intézmények is, ahol esténként haza lehet őket vinni. Ha rosszabb állapotba kerülnek, akkor meg éjszakára is megkapják a kellő odafigyelést, tehát ottmaradhatna, no és ha megint csak rosszabbra fordul a helyzet akkor hétvégén is ott lehetnek, ha nem tudnak vagy nincs kedvük hazamenni.

Nagyon jó dolognak tartom, mert a saját korosztályukkal vannak, nem unatkoznak, ki vannak szolgálva, egyáltalán nincs rossz dolguk.

Ha egy szülő becsülettel felnevelte a gyerekét, a gyereknek megvolt minden alapvető dolog és nem szenvedett hiányt semmiben, és emellett az anyagiak mellett szülő érzelmi támasza (vagy hogy is mondjam) volt a gyerekének,

tehát beszélgetett vele, rendes szülő-gyerek viszony volt közöttük és nem voltak tabuk,

hagyta a gyerekét élni és nem erőltette rá a saját akaratát, a gyereknek így nem volt semmi panasza...

Ebben az esetben nem tartom etikusnak az öregek otthonába adást, mert ilyen esetben, ha a szülő elősegítette a gyerek életét és nem mászott rá, akkor megérdemli, hogy idős korában visszakapja a gondoskodást.

Ha viszont a szülő csak az anyagiakat adta meg a gyerekének (etette, ruházta...), de lelkileg kikészítette a gyerekét és sosem tekintette felnőttnek,

ez esetben a gyerek már valószínű régesrég elmenekült tőle. De ha nem is, akkor sem gondolom, hogy kötelező lenne a szüleiről saját kezűleg gondoskodnia. Szépen kifizeti az otthon díját, az embereket, akik gondoskodnak róla, és egyéb pátyolgatás nem kell hogy legyen. Épp elég sokáig ült a gyereke nyakán (a szavaival), nem kell, hogy még öreg korában is magához láncolja őt...

Sok esetben egyszerüen nincs más megoldás.

Ugyanis ha a "gyerek" még dolgozik, akkor nem teheti meg, hogy otthon maradjon ápolni a szülöt, mert akkor nincs miböl megélniük, ugyanez érvényes, ha állandó ápolót fogad - ha kifizeti az ápolót, akkor nincs kajára sem pénzük. Azzal egyetlen idös emberen sem segít senki, ha vele együtt éhezik otthon, és sokkal rosszabb körülmények közt van, mint egy jó otthonban.

Emellett egy szakképzett ápoló sokkal jobban el tud látni egy problémás beteget, mint egy laikus, akinek az egyetlen "elönye", hogy a beteg családtagja.

Nem azért kell gyereket nevelni, hogy amikor idős leszek, akkor majd ő eltart...

Én azt akarom, hogy a gyerekem boldog legyen, nehogy azzal töltse már az idejét, hogy engem istápol egész nap...

Amikor öreg leszek, már olyan mind1, hol vagy, legyen egy kényelmes ágy, amiben lehet aludni meg naponta valaki adjon egy tál meleg ételt, a többit megoldom én.

ha a szülő elősegítette a gyerek életét és nem mászott rá, akkor megérdemli, hogy idős korában visszakapja a gondoskodást.

Én ápolónő vagyok, és gondozok otthonukban időseket is. Hidd el, sokszor a legjobb, a mit a család tehet az idős ember érdekében, hogy olyan helyet keres neki, ahol megkapja mindezt a gondoskodást, amire szüksége van. Nagyon sokan vannak, akik éppen azért, amit te is írsz - jaj, hát felnevelt, szeretett, tartozom neki - magukhoz veszik. Aztán magára hagyják egész nap. Tudod, amikor nem tehetik meg, hogy egész nap vele legyenek, szakemberre nincs pénzük, akkor reggel kicserélik a mami pelenkáját, adnak neki enni, aztán legközelebb majd kap, ha hazajönnek munkából. De ott tartják, mert mit szólnak az emberek...

Méltó és megfelelő ellátást kell kapnia minden idősnek, és van, aki ezt nem otthon kapja meg. Attól, hogy valaki otthonban él, még látogatható, hazavihető, szerethető.