Nem akarnak elengedni. Hogyan győzzem meg a szüleimet? Sétáljak ki az ajtón?

Én is 19 éves lány vagyok, de engem nem, hogy elengednek bárhova, hanem a barátommal élek egy albérletben, emellett tanulok és dolgozok. Nem normális dolog, hogy szinte felnőtt nőként így függsz a szüleidtől. Én a helyedben, ha ilyen szüleim lennének, csak azért is elindulnék, ha pedig továbbra sem hagynának békén, megfontolnám akár a feljelentést zaklatásért. Boccs, de én ezt nem tudom felfogni. Nekem anyám a legjobb barátnőm, apámmal meg együtt szoktam néha sörözni. Én úgy nőttem fel, hogy nem alárendelt voltam a szüleimmel szemben, hanem a szüleim mindig egyenrangú társak voltak, akik a kisgyerekkorom óta megadták nekem a szabadságot.

Sosem fogom megérteni a konzervatív szülőket. Ha csak magamból indulok ki, mint említettem, én teljes szabadságban nőttem fel. Persze néha az "orromra koppintottak", terelgettek kisgyermekként, de hagyták, hogy magam éljem át és tapasztaljam meg a dolgokat. 19 évesen elmondhatom magamról, hogy egy független, határozott, erős felnőtt nő vagyok.

Ellenben ha a konzervatív családok gyerekeit nézem, akik millió szorongás közepette nőnek fel, akkor azt látom, hogy az olyan családban felnőtt lányok, még 19-20 évesen is gátlásokkal küzdő, szégyenlős, esetlen kislányok. Kb. ennyit ér a konzervatív nevelés.

11 Örülj neki, hogy nem érted. Aki normális környezetben nőtt fel, az ezt nem is értheti. Bár az is számíthat, hogy pesti vagy-e, vagy vidéki.

Én a helyedben fognám magam és elmennék. 30 éves korodban is a szüleid fognak dirigálni?