Szüleim miért nem tudják elfogadni, hogy elköltözöm? Mit tegyek szerintetek?

23 éves vagyok és már tettem fel ezzel kapcolatban kérdést. találtam lakást, hétfőn írnánk alá a szerződést. Tegnap mondtam el a szüleimnek, hogy elköltözöm novembertől. Rettenetesen kiakadtak, főleg amiatt, hogy ezzel pénzt dobok ki az ablakon, ahelyett, hogy itthon gyűjtenék, és akkor 1-2 év múlva tudnék lakást venni, és ők beleadnak. Meg hogy én buta vagyok, primitív, igénytelen, mert bárkivel összeállok, menekülök itthonról, bezzeg a testvéreim szeretik őket, én meg utálok itthon lenni, alig beszélgetünk, nem fordulok hozzájuk bizalommal stb. Ordítottak, anyám sírt ill. több más dolgot is a fejemhez vágtak (hogy bezzeg ők azt is megmondták, hogy életem első több éves kapcsolata véget fog érni, bezzeg én a srácot védtem, meg hogy én biztos hajszolok egy kapcsolatot görcsösen, csak azért, mert eljárok randizni!)

Persze, igaz, hogy többet tudnék spórolni, ha itthon laknék. De ha őszinte akarok lenni, nem vagyok itthon boldog, nem érzem jól magam. Itthon csak egy gyereknek számítok, hiába vagyok dolgozó felnőtt. Bármit mondok, az hülyeség, nincs igazam, mit szólok bele. Megmondták, hogy amíg ilyne ostoba döntéseket hozok, mint ez az elköltözés, addig nincs miért felnézniük rám. Pedig jó munkahelyem van, olyna keresettel, hogy szobabérlés mellett is tudnék félrerakni. De nem érdekli őket, meerthogy az nem annyi, mintha itthon raknék félre. Elbizonytalanítanak, nem tudom, tényleg akkora ostobaság-e, amit teszek? Szívem szerint tényleg mennék, mert nem érzem magam teljesen boldognak. DE erre is az volt a reakció, hogy mi bajom van nekem, ők nem bántanak, ha nem vagyok boldogk, akkor az az én hibám, merthogy itt ők nem szólnak bele semmibe (ami nem egészen igaz...) Jó emberek a szüleim, szeretem őket, de sztem jobb lenne a kapcsolatunk, ha külön élnénk. De ők ezt meg sme hallják. Mit tegyek, elegem van a vitákból és a sértődésből :(