Szüleim miért nem tudják elfogadni, hogy elköltözöm? Mit tegyek szerintetek?

Én szülö vagyok, hasonló korú "gyerekekkel", és a helyedben mindenképpen költöznék.

Elvileg jó, ha a szülökkel élve többet tudsz spórolni, de a kérdésed alapján otthon kisgyereknek tartanak, ha nem költözöl ki, akkor nem tudsz felnötté válni, a lelki fejlödésed meg fog akadni.

NE vitatkozz velük, hanem szépen csöndben csomagold össze a dolgaidat, és költözz el.

Ha elköltözöl, akkor egy ideig lehet, hogy duzzognak, de idövel megszokják a helyzetet. Viszont arra figyelj, hogy ne telepedjenek még így is rád, azzal, hogy "vigyáznak" rád és naponta X-szer felhivnak, ezt idöben le kell állítanod. (Éjjelre kikapcsolni a telefont, nem venni fel, szólni, hogy csak ekkor vagy akkor vagy elérhetö, amikor neked jó, ha elkezdik a "miért mentél el" témát, akkor befejezni a beszélgetést, stb).

Egyedül az lehet (de csak lehet) gond, ha tényleg beleugrasz egy párkapcsolatba, ahol megint függö leszel. Én mindenképpen elöször egyedül élnék egy ideig, és csak késöbb költöznék össze valakivel. (Az ugyan a kérdésedböl nem derül ki, hogy egyedül laknál és ezt csak ök gondolják, de erre figyelj)

Hidd el, mindenképpen jobb lesz a kapcsolatotok, ha megszokják, hogy már nem a "kisgyerek" vagy otthon - nekem is mindegyik gyerekemmel, aki kiköltözött, sokat javult a kapcsolatom, éppen, mert már nem gyerek szerepben látom öket.

Akkor mindenképpen menj, ha jelenleg otthon túl nagy a stressz, akkor legyél a lehetö legkevesebbett otthon, töltsd máshol (könyvtár, ismerösök, barátok) a szabadidödet.

NE lépj vissza, mert késöbb csak rosszabb lesz, és a végén odajutsz, hogy 30 - 40 évesen még mindig otthon vagy gyerek, és nem önálló, felnött ember.

Költözz el!

Ha most visszakozol, akkor legközelebb még ekvesebb esélyed lesz rá, indokot mindig fognak találni, amiért maradnod kell. Most a spórolás, késöbb, hogy nekik segíts, meg hogy eleve képtelen lennél egyedül meglenni, stb.

Az egyedüli ostobaság, amit most megtehetsz, ha maradsz náluk, mert igy egyre inkább függö helyzetbe kerülsz.

Értelmes szülö nem akarja megakadályozni a gyerekét az önállósódásban.

MOST nem érdemes velük vitatkozni, költözz el, majd megszokják a dolgot. Ha már független vagy ég kialakítasz egy saját életet, akkor a kapcsolatotok is javulni fog.

Azt nem írtad, hogy mennyi idösek a testvéreid, de ha ök jól érzik magokat ott, akkor az az ö dolguk, neked nem kell ugyanazt csinálni, mint nekik.

A megengedheted magadnak anyagilag,akkor költözz.Ne engedd h zsaroljanak.Majd megbékélnek.

Előbb utóbb el kell fogadniuk,hogy a pici lányuk már nem is olyan pici,és neked is el kell kezdeni valahol a saját életedet kialakítani.

A sok régi dolgot meg azért vágják a fejedhez,mert nem tudnak elfogadható érveket felhozni,és valahogy "muszáj" rávenni,hogy maradj.

Szerintem hirtelen érte őket a bejelentésed, ez lehet a probléma. Szerintem minden értelmes szülő tisztában van azzal, hogy a felnőtt gyereke egy nap önállósodni fog, és külön akar költözni.

Korábban beszélgettetek arról, hogy szeretnél előbb - utóbb külön költözni? Irtad, hogy otthon szépen tudtál spórolni is. Ezekszerint ők nem szedték el a pénzed, ezáltal is segítettek, hogy otthon laktál és spóroltál pl.: azért, hogy később el tudj költözni.

Valamilyen szinten én megértem a szüleidet is, hogy megsértődtek, még úgy is, hogy nem jól reagálták le a helyzetet, hiszen bunkók, önzők voltak veled szemben. De nem szólsz nekik semmit ezekszerint, csak bejelented, hogy jövőhéttől elköltözöl, ráadásul inkább laksz egy idegennel, mint velük, mert nem érzed jól magad otthon. Ha őszintén beszélgettek egymással (mondjuk nem tudom milyen a családoddal a kapcsolat, lehet e egyáltalán őszintén beszélgetni) akkor lehet meg lehetett volna beszélni ezt a problémát pl.: ők mit változtassanak a viselkedésükön, hogy te jól érezd magad, de az is lehet (sőt valószínűnek tartom, mivel egy értelmes szülő, nem csak elfogadja, de szerintem ahogy tudja segíti is a gyermeke önállósodási törekvését), hogy segítettek volna neked a költözésben akár megfelelő albérletet keresni, vagy bizonyos összeggel támogattak volna , és akkor főleg, hogy neked is van spórolt pénzed, ők is adnak egy keveset, esetleg felveszel egy kevés hitelt (főleg) hogy jó állásod van, akkor vehettél volna egy kis lakást. Ami szerintem mindjárt más, és sokkal felnőttesebb, mintha egy szobát bérelnél valahol, egy idegennel osztozkodva. Most nem sértésből, de nekem ez olyan "egyetemistás" megoldásnak tűnik. Szerintem egy felnőtt dolgozó ember, már lakjon egyedül vagy a párjával, ha már külön költözik, de szobát bérelni, meg idegennel osztozkodni, nem nagy előrelépés.

Nekem nagyon olyan a te eseted, hogy csak menekülni akartál otthonról, bármi áron, titkolózva, őket megkerülve (ami egyébként megint nem túl felnőttes magatartás). Érdekelne egyébként, hogy miért nem tudtatok beszélgetni erről, hogy szeretnél külön menni, tényleg olyan rossz a kapcsolatotok, vagy csak te nem tudtad, hogy tállalni?

Én is 23 éves leszek lassan, itthon lakom még, és sokat tudok igy spórolni, de hamarosan különköltöznék talán fél év múlva ahogy számolom már lesz elég pénzem ehhez. A szüleim tisztában vannak ezzel, sőt tudják, hogy ez így van rendjén. Sőt ők mondták legutóbb, hogy tegyek félre, annyit amennyit jónak látok, aztán ha úgy érzem eljött az a pillanat, akkor pedig szóljak, mert majd ők is tudnak, szeretnének segíteni ebben. Igy persze nem megyek albérletbe, hanem szépen félreteszem a pénzem, és várok egy kicsit. Mondjuk hozzátartozik az is, hogy az én szüleim nem szólnak bele semmibe, ők tisztában vannak azzal, hogy felnőtt dolgozó emberként élek velük, de ez utóbbi szintén így a normális.